Olyan lehet Japánban a jakuza-, vagy a szamuráj-film, mint Amerikában a gengszter, vagy a western. Nehéz újat készíteni; másként elmesélni; túllépni a műfaj sztereotípiáin.
Kitano filmjeivel évekkel ezelőtt találkoztam. A Szonatina, a Forráspont, az Erőszakos zsaru, a Tűzvirágok, a Szamuráj sajátos, jó mozik. Különösen a Tűzvirágok végletes - durva erőszakkal és gyengéd képekkel teli - érzelmi világa ragadott meg, ott jegyeztem meg annak idején Takeshi Kitano (vagyis inkább Kitano Takesi) nevét.
Kitano filmjeivel évekkel ezelőtt találkoztam. A Szonatina, a Forráspont, az Erőszakos zsaru, a Tűzvirágok, a Szamuráj sajátos, jó mozik. Különösen a Tűzvirágok végletes - durva erőszakkal és gyengéd képekkel teli - érzelmi világa ragadott meg, ott jegyeztem meg annak idején Takeshi Kitano (vagyis inkább Kitano Takesi) nevét.
Beat Takeshi egy igazi polihisztor - humorista, filmszínész, rendező, tévés, festő, író.
Ez a filmjeiben általában kifürkészhetetlen, rezzenéstelen arcú, kőkemény gengsztert játszó ember írta meg a Fiú című érzelmes könyvet, mely három elbeszélést (Bajnok kimonóban; Csillagbölcső, Okamesan) tartalmaz.
Európai szemmel nézve furcsa tekintélytiszteletről, az ezzel szembeni gyenge lázadásokról, sajátos mai japán világról szóló udvarias hangvételű történetek ezek, főhősei beilleszkedési nehézségekkel küzdő gyerekek, akik megvívják a maguk hétköznapi, csendes harcát a családdal, környezetükkel.
Naiv, ám gyengéd, lírai írások, megéri elolvasni a könyvet, azért is, mert jól kiegészíti, és árnyaltabbá teszi a Kitano-ról alkotott képet.
Takeshi Kitano - Fiú (Scolar, 2009, fordította Lázár Júlia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése