Christopher Moore - Biff evangéliuma

„Isten egy komédiás, aki olyan közönségnek játszik, amelyik fél nevetni.”

                                                                                          VOLTAIRE

Kevés olyan könyv van, amelyik képes felhőtlenül szórakoztatni.

A kedvenc könyveim (a 22-es csapdája, Bajnokok reggelije, Svejk) majdnem ilyenek, azonban az a kis árnyék az olvasásukkor többnyire ott van az ember feje felett, hiszen az a fajta szarkazmus, irónia, abszurd humor, mely ezeket a könyveket jellemzi, többnyire védekezésből születik, a borzalmak (a háborúk, a megváltoztathatatlan emberi természet) ellentételezéseként.

"Veszélyes" könyv ez...

Nem csak azért, mert a rekeszizmaid örökre kilazulnak miatta (a metrón egy-egy hangosabb röhögést követően mindig félve néztem szét, látva a döbbent arcokat) hanem azért is, mert tabunak számító témát érint.

„Ha nevetni szeretnél e lapokon,

fogjon el kacagás.

Ha megsértődni jöttél,

liluljon el az fejed, és forrjon véred.

Ha kalandot keresnél,

sodorjon el e történet gyönyörteljes menekülésbe.

Ha hited igazolnád vagy tennéd próbára,

neked tetsző eredményre juss.

Minden könyv feltárja a tökéletességet,

azzal, amit elmond, vagy azzal, amit nem.

Találd meg, amit keresel,

e lapokon vagy kívülük.

Találd meg a tökélyt,

és nevezd nevén!”

Tessék nem megsértődni miatta, Józsua a csetlései-botlásai, emberi cselekedetei miatt csak szerethetőbbé válik általa.

„– Menj Józsuával! Kell neki egy barát, aki megtanítja embernek lenni. Csak utána taníthatom meg, hogy kell férfinak lenni.”

Biff (Lévi) mint egyfajta názáreti Brian, együtt indul el Jézussal (Józsua, vagy Jozsó) keresni a mit is?

„– Ezt hogy csináltad, Jozsó?

– Gőzöm sincs.

– Lesz még sok ilyen?

– Asszem.

– Ki se látszunk majd a bajból, mi?

– Mi vagyok én, próféta?”

Tulajdonképpen a keresés az, ami a könyvön végigvonul, önkeresés (legalábbis Józsua számára), és a világ örömeinek a megismerése Biff számára.

„– És akadályoztál már meg szentségtörést? – mosolygott Mari.

– Naná. Kordában tartottam az összes szentségtörést, amíg Kaliel a kedvenc birkájával játszott a bokrok mögött.”

Raziel (a leghülyébb) angyal (de az már egy másik Moore könyv) azt a feladatot kapja, hogy támassza fel Biffet (Józsua legjobb barátját és védelmezőjét), egy új evangélium megírása érdekében, mely Jézus első harminc évét ölelné fel. Hát itt is van nekünk:

Christopher Moore – Biff evangéliuma (Agave, 2006, fordította Pék Zoltán)

Moore őrült, de kizárólag csak jó értelemben. Egy faszi, aki ilyen életutat járt be, vajon honnan veszi ezt a sok ötletet, e szórakoztató, de mégis mély tudással teli történetet?