Újságíró, író, a Szabad Európa Rádió, majd az Amerika Hangja magyar osztályának munkatársa volt.
Elszegényedett nemesi családban született Drávatamásiban. Születését családi tragédia árnyékolta be, 1919-ben édesapját és testvérét szerb katonák a drávatamási családi kúriában meggyilkolták, édesanyja -már Jenővel a méhében - súlyos sebesülten élte túl az eseményeket.
A jezsuitáknál, majd a Ludovika Akadémián tanult.
A második világháború során fiatal tisztként szolgált.
A nyilas terror alatt az ellenállás tagja, szabotázsakciók végrehajtásában, számtalan ember megmentésében működött közre (Szerb Antal életének megmentése nem rajta múlott, Szerb maga választotta azt, hogy a munkatáborban marad, nem hagyja ott társait). A 11. sz. Helyőrségi Kórházban amerikai és angol pilóták elrejtésében segédkezett (többek között Karinthy Cini, és Sőtér István is ott bujkált annak idején).
A háborút követően barátjával, Görgey Guidóval egyetemben felkérték az újraszerveződő magyar rendőrség megszervezésére. Sólyom László vezetése alatt, többek között Kádár János és Péter Gábor mellett végezték el ezt a feladatot. Amikor már forróvá vált a lábuk alatt a talaj, elhagyták az országot.
Thassy Jenő Franciaországba emigrált, majd az Egyesült Államokba került, ott telepedett le, újságíróként dolgozott. Elsősorban a demokratikus rendszer emigrált kisgazdapárti képviselőivel tartotta a kapcsolatot. Nagy tisztelője volt Márai Sándornak.
Az irodalom, a könyvek iránt elkötelezett, széles műveltségű, mélyen humanista ember volt, az egyik legigazabb magyar.
Az alábbi dokumentumregényeiben írta meg lebilincselő és páratlan élményeit, könyveit mindenkinek a figyelmébe ajánlom:
Emellett érdemes elolvasni barátjának, Görgey Guidónak a könyvét is:
Le a kalappal.
VálaszTörlésNagy tisztelője vagyok...
VálaszTörlés