Stieg Larsson - A kártyavár összedől

A Millenium-trilógia utolsó darabját A kártyavár összedől-t (a Luftslottet som sprängdes) 2007-ben adták ki.

Egy kisebb csalásnak lehetünk részesei, hiszen nem önálló könyvről van szó, hanem A lány, aki a tűzzel játszik egyenes folytatásáról.

Nem is egészen világos, hogy miért kellett két részre szedni a történetet.

Ritkán fordul elő, hogy letegyek egy könyvet, nem sok hiányzott hozzá. Általában adok még egy esélyt, így is tettem, kábé a 150. oldalnál adtam fel, majd folytattam később kisebb ülepedést követően az olvasást.

Szerencsém volt, mert a 200. oldal körül indul be igazán a történet, mely - ellentétben az első két résszel - kifulladt (vagy kifulladni látszott, ahogy tetszik) már az első oldalakon.

Kémtörténet ez inkább, nem krimi, hiszen minden információ, melyet az első két részben ismertünk meg Lisbeth Salanderről, lassan összeér: egy titkos társaság, a Szekció - mely szervezet a Nemzetbiztonsági hivatalon belül is állam az államban - az okozója Salander hányattatásainak.

Blomkvist (és a Millenium) példátlan együttműködésben dolgozik a Nemzetbiztonsági Hivatal alkotmányvédelmi osztályával, a rendőrséggel, a Milton Securities-el, a cél a svéd demokrácia működésében példátlan jogtiprás felgöngyölítése, és a titkos szervezet lehetetlenné tétele. Botrány a javából, mely a politika csúcsaira is elérhet...

Közben Erika Berger, a Millenium főszerkesztője átnyergel az egyik rivális napilaphoz, az SMP-hez, mely váltás szintén nem jár konfliktusok nélkül.

Salander jórészt passzív, vagy a kórházban lábadozik, vagy a börtönben csücsül.

Sok volt ez a jóból...

Stieg Larsson - kár, hogy már nem varrja el a nyitva hagyott szálakat...

A Millenium-trilógia érdekessége a Svéd demokrácia erős működéséről kialakított kép. Az alkotmányos rend védelme - nálunk elképzelhetetlen módon - mélyen beleégett az állam működtetésért felelős emberek (politikusok, üzletemberek, rendőrök, titkosszolgák, újságírók, bírók, ügyvédek) moráljába. Természetesen az igazság sokkal árnyaltabb, de bárcsak mi is itt tartanánk, vagy valaha eljuthatnánk idáig...

A másik sajátosság az emberi jogok tisztelete, mely természetesen a demokrácia tiszteletéből fakad. Az olyan másságok elismerésének a természetessége, mint a köldökpiercing-, a tetoválás viselése, vagy akár a bi-, vagy a homoszexualitás. Az élni és élni hagyni elvén, hiszen elférünk egymás mellett.

Már csak a gazdasági modellt kellene lemásolnunk, hogy egyszer eljuthassunk idáig...

Stieg Larsson – A kártyavár összedől (Animus kiadó, 2009, fordította Torma Péter)