Stieg Larsson - A lány, aki a tűzzel játszik

A Stieg Larsson által jegyzett Millenium-trilógia második darabja, A lány, aki a tűzzel játszik (Flickan som lekte med elden) első ízben 2006-ban jelent meg.

A Larsson-krimik igazi bestsellerré váltak. Utálom ezt a kifejezést, hiszen az eladási toplisták alapján nagyjából sejthető, hogy milyen minőséget takar egy-egy, a listákban kedvező helyet elfoglaló műremek.

Nem érdemes sznobizmussal közelíteni az irodalomhoz (bár igény lenne rá), hiszen az olvasásnál nincs jobb módszer arra, hogy megtudjuk, hogy a kezünkben lévő könyv vajon gyöngynek, vagy korpának minősül-e?

A Stieg Larsson-könyvek kiválóak. Azt még nem tudom, hogy a skandináv krimikről úgy általában mit gondoljak, de ezek után a darabok után egyre erősebb szimpátiával közelítek hozzájuk (úgy is mondhatnám, hogy az ember olvasási terveit hamar felborítják…)

A tetovált lányból megismert Lisbeth Salander ezúttal komoly bajba keveredik. Ő az első számú közellenség, akit egy leszbikus sátánista szekta (sic!) tagjaként hármas gyilkosság ügyében köröz a rendőrség.

A Millenium ezúttal egy (félig) külsős újságíró személyében tényfeltáró riportra készül, mely a svédországi lánykereskedelmet, hátterét, élvezőit és haszonélvezőit igyekszik leleplezni. A riport mellett a témában (az újságíró felesége által) doktori disszertáció is készül, mely nem az oknyomozó újságírás eszközeivel, hanem tudományos alapossággal járná körbe a témát. A szimpatikus fiatal pár a megjelentetés előtt áll, amikor gyilkosság áldozatául esnek. Ezzel egy időben lelövik Salander gyámját is…

Az események lavinaszerűen haladnak tovább. Már szinte nyoma sincs A tetovált lányban tapasztalható lassú történetvezetésnek. A történet főszereplője (a gyanúsított, és egyben a szálakat felfedő személy) itt egyértelműen Salander, akit az első könyvből megismert Mikael Blomkvist segít a háttérből.

Salandernek sajátos morális világképe van, ami persze nem igazán egyeztethető össze a jogszolgáltatás moráljával. Öntörvényű, antiszociális, de világos gondolkodású ember, egy alig több, mint negyven kilós időzített bomba.

Több szálon folyik a nyomozás, mely nyomozás során mind a rendőrök tehetetlenségét, és gondolkodásuk sztereotípiáit, mind a Millenium oknyomozását, és Salander igazságkeresését nyomon követhetjük.

Ebben a könyvben talán kevesebb teret szentel a nyomozás (a detektívtörténet) mellett a társadalomkritikának, azonban a lánykereskedelem működése, a titkosszolgálat módszerei és a politika eltussolásra irányuló reflexei így is elegendő hangsúlyt kapnak.

Ettől is kiváló ez a Millenium sorozat, krimi és társadalombírálat - kettő az egyben.

Stieg Larsson – A lány aki a tűzzel játszik (Animus kiadó, 2009, fordította Torma Péter)