Joe Abercrombie - a penge maga

Hogy mi is kell a jó fantasy-hez?

1. Elképzelt, részleteiben kidolgozott világ (esetleg párhuzamos világok), melynek az emberi világunkhoz hasonló törvényszerűségei vannak, de átitatja a mágia;
2. Emberi világunktól különböző - mégsem teljesen távol álló - karakterek: Orkszerű-, Tündérszerű-, Emberszerű lények; Varázslók Harcosok; Uralkodók és Alattvalók, Nemesek és Nincstelenek,  Jók és persze Gonoszak;
3. Többnyire feudális társadalmi berendezkedés, amit kívülről (barbárok és a többi feudális állam)-, és a belülről (hatalmi harcok) egyaránt fenyegetnek: Ármány és Összeesküvés, Háború;
4. Egymással is versengő, különböző Vallások, papokkal és rituálékkal;
5. Kaland a négyzeten, és
6. Egyáltalán nem mellesleg Szerelem és Szenvedély.

A felsorolás persze nem teljeskörű. Nem is lehet az, hiszen nem vagyok nagy fantasy-rajongó, Gaiman-en és Tolkien-en kívül talán mástól nem is olvastam korábban e témából. Találtam viszont egy új nevet, aki könyvében olyan világot teremtett, ami megérdemli a figyelmet:

Joe Abercrombie

Abercrombie 1974-ben született a ködös Albionban. Eddig öt könyve jelent meg:

Az Első Törvény Trilógia: (The Blade Itself-2006; Before They Are Hanged-2007; Last Argument of Kings-2008)
És két önálló kötet:

Best Served Cold - 2009

The Heroes - 2011

(Ha jól tudom, a penge maga című az első magyarul is megjelenő műve, a Könyvmolyképző gondozásában. Hamarosan jön a második könyv, a Miután felkötötték őket, egyes netes boltokban már előrendelhető.)

Ebben a könyvben minden a helyén van, a fent ismertetett szempontoknak tökéletesen megfelel. A világ aprólékosan kidolgozott, a szereplők nem egyszerű bábok, hanem élettel teli hús-vér lények, a történet lenyűgöző, több szálon fut, melyek előbb-utóbb összeérnek. A fantasy sablonjai élettel telítődnek, eredményük egy működő Világ. Nem mellesleg Kamper Gergely kiváló fordításának is köszönhetően.

A főbb karakterek:

A Véres Kilences, vagy Kilencujjú Logen, egy északföldi , megtermett és félelmetes külsejű, egykoron kegyetlen, kíméletet nem ismerő harcos, aki az évek múltán, a félelmeivel is megküzdve jut el addig, hogy az élet nem csak harc, és az ölés pedig nem dicsőség.

Bayaz, az Első Mágus, egy erőteljes, alacsony, kopasz, a világ egyszerű dolgait sem megvető varázsló.

Jezal dan Luthar, egy üresfejű, büszke és felfuvalkodott hólyag, nem mellesleg nemesi család tagja, katonatiszt, aki készül az éves nagy megmérettetésre, a Viadalra. Sajátos átalakuláson megy át a személyisége, amikor megismerkedik a szerelemmel.

West őrnagy, a negyvenes katonatiszt, aki már harcedzett, tapasztalt katona, alacsony sorból származó ember, ennek minden hátrányával és előnyével együtt. West húga, Ardee, egy tüzes szépség, a kor társadalmi etikettjére fittyet hányó igazi amazon.

Glokta, egykoron büszke katonatiszt, a Viadal valamikori délceg nyertese, ma már egy - az ellenség kínzásainak "köszönhetően" - testileg és lelkileg is nyomorék ember, az inkvizíció tagja.

A történetet még vázlatában sem ismertetném, mert lelőném a poént (arra pedig semmi szükség...).

Aki többet szeretne tudni, annak javaslom, hogy olvassa el Rhewa ismertetőjét (az ötletet az olvasáshoz én is onnan szereztem).

Joe Abercrombie - a penge maga (Könyvmolyképző Kiadó, 2010, fordította Kamper Gergely)

(Egy rosszat tudok mondani, a mérete (nagyobb, mint egy tégla, 630 oldal), de ez is csak azért probléma, mert jellemzően a mókahely felé metrón olvasó emberként a könyvet otthon kellett hagynom. Éljen az otthon olvasás!)