Hölgyeim és Uraim, Ladusó és Gentlemanusó, breaking news! (Megszakítjuk a ma esti vihar különkiadását.)
A Búkfaloda átalakul gasztrobloggá!
Ez nem csalás, és nem ámítás. Ez tény. Tudott.
Minden bejegyzés mellé jár ezentúl egy finom étel, egy falat kenyér. Egy pohár ital. Lassan, finoman adagolva, hogy egyenként lehessen érezni az ízeket. Másként nem is érdemes.
Ma bontottam egy üveg 2008-as Kopár cuvée-t.
Itt abba is hagyhatnám a bejegyzést, pedig önmagában a bor még nem indokolná. Bár a Kopár a jobbára kies hazánk - ha nem is a legdrágább, de talán - legfinomabb vörösbora. Ünnepre való.
Elmentem a boltba, és megvettem a főzéshez az alapanyagokat. Hazafelé - csak akkor sétálok, ha jól esik - jól szarrá áztam.
Aztán főztem egy amatriciana spagettit. Na persze, nem minden alapanyag volt meg hozzá, a montalbanós józan ész, és a fantázia pótolta a hiányt.
Először is, összevágtam jó vékonyra a hagymát és a kolozsvári szalonnát. Egy serpenyőbe tettem egy kis olivaolajat, rázuttyoltam a hagymát a szalonnával, és pár percig lassan kavargatva sütögettem őket.
Aztán kimagoztam egy jó erős pirospaprikát, és rászórtam az előbbi elegyre.
Kis kevergetés után egy jó olasz paradicsomsűrítményt rátoltam, és jól megszórtam sóval, és borssal.
Mindezt 15 percig hagytam főni a legkisebb lángon, erősen kevergetve, hogy oda ne égjen, amíg jó sűrű nem lett.
Közben ugyan nem al dante, hanem al búkfaló, megfőztem a spagettit. Legközelebb al dante is megpróbálom, természetesen. Így maradt a tíz perc főzés, miután a forrásban lévő vízbe (melybe sót, és egy kis olivaolajat raktam) belekerült a spagó.
A spagetti egy része maradt fehéren, egy kis tejföl és reszelt sajt került rá, ez ment a gyerekek tányérjába.
A nagyobbik részét jól összekevertem a fenti eleggyel, és - akár hiszitek, akár nem - nagyon finom kitugyjahogyishívják spagetti lett belőle. Ez került a miénkbe (búkfalónééba és az enyémbe). Egy kis olasz reszelt sajtkeverék került rá.
A Kopár tökéletesen illett az alkalomhoz.
Egészségünkre!
Ui: Nem mellesleg, közben odatettem egy nagy fazékba egy hatalmas darab parasztsonkát, biztos ami biztos. Még most is fő, már több, mint másfél órája. Még egy kicsit hagyom. Az egész lakást belengi az illata, jó lesz az alvás.
jó próbálkozás :-) én speciel hard core húsevö vagyok, de ettöl függetlenül érdekes olvasni, hogy mit teszel éhenhalás ellen :-)
VálaszTörlésmég egy kérdés... a depressziv véna ezután is belefér a blogod profiljába? ;-)
Sőt! Ha megpróbálsz örömködni itten, nyakonbaszlak egy ötkilós ponttyal. :)
VálaszTörlésna tessék :-) akkor vidám degenerált sztori bele sem fér? ;-)
VálaszTörléspedig délután megírom és kiteszem... ;-) ha betolsz egy mustáros halat a púzómba,
ha nem ... :-)
Csak tessék, csak tessék, nyugodtan.
VálaszTörlésLegyen benne legalább egy lecsó, vagy egy cukroszsíroskenyér. :)
VálaszTörléscsak a hülyék isznak vörösbort a spagettihez.
VálaszTörlésKopárt, meg a különösen elvetemült hülyék.
jó, vagy névtelen!
Törléstanítsad ezeket a félkegyelműeket.
(megadod majd a számod, hogy dumáljunk néha)
lófaszt adom meg!
TörlésSzürreállat (biztosra nem is fogad az ember), téged is nyakon baszlak, de egy péklapáttal.
VálaszTörléshogy ez milyen szar gasztoroblog.
VálaszTörléspontosítsunk: gasztorotorotoroblog
Törléshogy ez milyen szar gasztorotorotoroblog
Törlés