2012. szeptember 20., csütörtök

A lazulás

Előbeszéd... nekem tényleg bejön ez a Bill-féle gasztroblog is, ennek örömére (fenéket ennek örömére, ez az írás mindentől teljesen független is megszületett volna ma) kiteszek egy kis gasztrohoz lazán kapcsolható szösszenetet. :-) Előre bocsájtom, a történet obszcén, de kurvára nincsen semmi célom vele... Leírtam, jól esett, ez ennyi és nem több. Az olvasó majd eldönti, hogy ezek a frusztrációim mit jelentenek...  :-)

A lazulás - írta Szergely Butov
 ... a tegnapi buli egy kicsit elhúzódott, zsibbadt aggyal ébredt. Kikászálódott az ágyból, felrángatta magára a bokszer alsóját, persze megbotlott és anyázott. Majd imbolyogva elindult a konyha irányába, ahonnan egész jó illatok áradtak.  Megállt az ajtóban...
- Jó reggelt Mucus. Mit csinálsz?
- Jó reggelt drágám. Tojásrántottát, úgy ahogy te szereted...
- Hmmm, de drága vagy... az finom lesz! Mondta és megpaskolta a párja fenekét. Meglátta a kiöntőben gőzölgő friss kávét, töltött magának egy csészével, tejjel és cukorral, ahogy szokta. Majd rágyújtott egy cigarettára, beleszívott. Csendben kortyolgatni kezdte a forró italt, egyszer csak megszólalt...
- Kijöttek már a fürdőszobából?
- Nem, még bent vannak...
- Pedig jó lenne, ha igyekeznének... emelte fel hirtelen a hangját.
- Jaj drágám, kérlek! Ne húzd fel magad ezen, hiszen vendégségbe hívtuk őket... még sem szólhatok, hogy jöjjenek ki, mert neked...
- Már hogy ne húznám fel magam! Már hogy ne szólhatnál! Mondom, hogy nagyon kell...
- Ugyan, vedd könnyedén a dolgot, próbálj meg ellazulni.
- Aha, szóval próbáljak lazítani... ezzel letolta a nadrágját, leguggolt és elégedett vigyorral a konyhakőre pottyantott egy gőzölgő és meglehetősen kétes illatú barna csomagot. Letépett egy darab konyhai papír törlőkendőt, kitörölte a seggét, felhúzta az alsónadrágját. Odalépett az asztalhoz, elnyomta a cigijét a hamutartóban, kiitta a maradék kávét és szó nélkül visszament a szobába. Párja kővé meredten nézte végig a jelenetet.
- Hát én nem pont erre gondoltam... Á, ezek a férfiak mind egyformák! Lemondó sóhajjal simította végig a szigorú formára vágott körszakállát és neki állt feltakarítani a konyhát...

2 megjegyzés:

  1. A háromnegyedénél már beszarás az írás :-), de még mindig tartogatott meglepetést a végére :-)

    (és hát igen, volt benne szó gasztronómiáról is...)

    Tényleg a saját tapasztalataikat írják meg az íróemberek? ;-) :-))))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. örülök ha tetszett ;-)
      hogy az író emberek mit csinálnak, azt nem tudom:-D
      nálam teljesen változó, hogy valós élményt, vagy fikciót
      veszek elő... szerencsére van honnan merítenem ;-)

      azok kedvéért aki még nem láttak Butovot élőben, elmondom, hogy nincs
      körszakállam ;-) de mindenki azt gondol amit csak akar :-DDDD

      Törlés