2012. szeptember 9., vasárnap

Agy-űlölet meghajtású űrhajó

Előbeszéd... először arra gondoltam Bill bratyó, hogy meghagyhatnám a monológod intim magányát és nem kommentelek... de akkor azt hinnéd (tévesen), hogy kutya sem olvasta el az írásaidat. Tévismékben élni rossz, még Neked is. Így hát nekiálltam kommentelni, de pillanatok alatt olyan mélységű izézés gyülemlett fel bennem, hogy poszt lett belőle...

...harminchat éve indult el az űrhajó, egy vadonatúj humán porhüvely képében. Az ügyes szovjet mérnökök egy új meghajtó rendszert kísérleteztek ki ebbe a klónba. Daddááá, az agy-űlölet generátort! Végre, itt az emberiség kifogyhatatlan energiaforrása! Ember-hibridi önzéssel, gyűlölettel, haraggal és félelmekkel táplált nagy hatásfokú reaktor, ez a mi büszkeségünk! A gyermek-űrhajó kékes lila fejjel, csukott szemekkel, csapzottan és agyhalál közeli állapotban bukkant elő a termesztőcsatornából. Nézd a kis akaratost! - mondták a körülötte állók. Csak nem képzeled, hogy ha ennyi áldozatot hozunk ezért a projektért, akkor meghagyjuk a szabad választás lehetőségét? Kínjában a nyakára tekerte a dokkoló zsinórját ez a kis előrelátó! - dirr durr csitt csatt, pár pofon és már is jobb belátásra tér... Rémülten a sokktól és a megaláztatástól bömbölve tekintettem körbe az ócska neonnal megvilágított zöld színű csempével burkolt indítóállomáson. Homályosan beúszott a képbe anyám kedves elgyötört, de boldog arca. Miért vagytok ti ilyen boldogok? Mert én nem vagyok az! Arrrrrghhhhhhh utamra kellett indulnom?! Ááááá ez iszonyú gusztustalan grrrrrrrrrrrrrrr óáááááááááááááá...
Remek, remek professzor úr! Nézze milyen kimagasló értékeket mutat az agy-űlölet generátor energia szintje! Kiváló egyedet sikerült létrehoznunk, bár ahogy elnézem ez a test elég rozzant, ebből még lesznek problémái a későbbiekben...
Hagyjuk a fikcióba oltott valóságot (csapnivaló, vissza olvasva nem tetszik... a téma klassz lenne, de az eszközeim még hiányoznak a kifejtéséhez...) és térjünk vissza ide ... ;-)
Szóval jobb híján a saját kommunikációs szűrőmön keresztül tudom a szavaidat értelmezni, ami nyilvánvalóan szarvashiba részemről. :-) Inkább le kéne ülnünk beszélgetni, hátha abból több minden sül ki. Azért megpróbálok pár részre reagálni, ami agy-űlölet generátoron ütött az előbb...

"Terápiás céllal nem alszom mostanában, a családom azt gondolja,  hogy ez az oka a depressziómnak (letargiámnak, melankóliámnak, kankómnak, nem is tudom, hogy mimnek). Pedig ez csak a következménye valaminek, amit megfogalmazni nem is igazán tudok. Vagy csak nem merek."
Tudod, az alvás egy elég komoly luxuscikknek számít olyan bárkinél, aki még tud gondolkodni és nem zombi... Viszont az elvarratlan szálak tartós elviselését nem tartom okos gondolatnak. A valódi ok megfogalmazása akkor is fontos, ha a kimondást követően erős érzések, indulatok támadnának fel Benned (gondolom mocskosul fáj)... Szerintem próbáld meg magadnak megfogalmazni. Ilyet nem mondok, mert hányok a szituáció kifordítottságától... Nevesen fizetni egy dr-vel kezdődő nevű idegennek, hogy meghallgasson egy órán keresztül pénzért, terápiás célból? Ezzel az mber akaratlanul is kimondja önmagának, hogy már senki más sincs, aki ezt megtenné ...  
Szóval én mint agy-űlölet generátor tulajdonos, felűről általában lefelé szoktam mozdulni. A tudatos irányából a ragadozó hüllőktől örökölt agyi területeim irányába. Felpörög az agy-űlölet generátor 200%-ra... Igen, megoldás ha hagyom a haragot, az agressziót és egyéb agyi devianciáim feltámadását és kiteljesedését (gondoltban)... Sajna a meztelen erőszak kimarad... Nagyon kéne egy bokszzsák, mivel az ilyen plusz energiák pusztán idegrendszeri feldolgozása sokszor évekbe telik...

"átadtam a terhes nőknek-, és a gyűrött arcúaknak az ülőhelyet, mosolyogtam a gyerekekre, elérzékenyültem az érzelmes történeteken"
Ezeket tetted és gyerekekre mosolyogtál közben? :-) Bill te tényleg jó ember vagy! Én sokszor nem tudom respektálni más humanoid-szerű lények betegesen obszcén kísérleteit a torz genetikájuk átörökítésére... Az érzelmes történeteiktől pedig sikítva hányok, ez szerencsére kimarad... 

"A filantrópiám csak a mizantrópiámat erősíti meg, és ez nem póz, csak egyfajta zsibbadt állapot."
Ugyan kérem... :-) Hol vagy Te a mizantróptól? Attól szerintem még én is messze vagyok, bár jobban közelítem. Amúgy pedig miért kéne vadidegenek felé fordulnod? Kik ők Neked bratyó? Még sört sem hoztak...  :-)
Gondold végig... tudnak lenni a metrón ismerős arcok, akiket már kedvelsz? Én azokkal sem állok szóba utazás alatt, akiket 10 éve ismerek és elvileg kedveljük egymást valamennyire. Ha visszatekintek az elmúlt három évre, akkor voltak olyan hónapok, évek, amikor senki nem szólt hozzám és én sem hozzájuk. :-) Egyszerűen sajnálom a fogyó időmet az akadozó, tartalmatlan, nem probléma megoldó, de önmagát folyton ismétlő "beszélgetődésre". Ha olvasol a metrón, akkor védekezel az utazó tömeg arctalan, de bántó odorú buta masszája ellen...

"Mindig másoknak akartam megfelelni, mások problémáin rágódtam, hát ennek a nagy része bizony oda."
Ezt már többször mondtad, de sajnos nem tudom értelmezni, csak visszakérdezni. Bill az Önmagaddal való kapcsolatodban hol vagy Tenmagad? :-) Ezek szerint én egy önző, narcisztikus személyiség vagyok Hozzád képest. :-) Nem igazán próbáltam másoknak megfelelni, sőt. :-) Élvezem az elkülönülést, nehezen veszem a külvilágból érkező bármit... Ha kell, akkor most, a középkorúságom kezdetén is szívesen demonstrálom mások előtt, hogy sz@rt sem számít az akaratuk, a véleményük, az ellenérzésük, a létezésük / nem létezésük ténye... Apám egyszer azt mondta, hogy ha így folytatod fiam, akkor egyedül fogsz maradni. Nem baj apa! Egyedül születtem meg, egyedül vagyok most is és hiába fogjátok közben a kezem, egyedül is halok meg. :-) A mosoly azért van, mert ez nem szomorú dolog, hanem az élet igazi valója ez, amit megtanultam megérteni és élvezem (szóval szeretek élni, ezt azok kedvéért írom le, akik végképp nem értenek meg).
Na persze :-) minden rendszerbe csúszik hiba... nekem is vannak közelállóim, akiket szeretek a magam módján. Nekik pl. megadatott, hogy olyannak fogadhatnak el, amilyen vagyok (aki nem tud, az már rég lelépett)... mivel erre a kis időre megváltozni már nem fogok, nem is tudnék, a személyiségem milyensége genetikai okokra vezethető vissza. :-)

"Még sokat beszélgetek magamban, rágom belül a gittet, vívódom és töprengek, de skizofrén nem vagyok (a hangok is megmondták), és a görcsös feszültség, az üresség is múlóban."
Nyugi, én is sokat beszélgetek magammal gondolatban :-) a legjobb társaságban vagyok ilyenkor, mert szinte soha nem kerülök összetűzésbe magammal... Mostanában már jól kijövünk (én és magam), megértjük, sőt kifejezetten szeretjük egymást.
A mostani konfliktusaim (külső-belső) 99%-a abból adódik, hogy egy iszonyatosan torz működésű, értékhiányos, obszcén társadalomparódiában kényszerülök élni. Tudatosan butított és fanatizált lények között, akiket ráadásul anyanyelvi szinten értek. Ez minden létező dologra rányomja a bélyegét. Évtizedes kultúrával rendelkező dolgokat tettek egy tollvonással tönkre és ezzel az abban tevékenykedők sorsát is megpecsételték... Félrecsúszott emberi célokat, életeket látok, amiért a torz külvilág és az egyre sz@rosabb seggű 6-alom a felelős... ezt kell nap mint nap elviselnem, nekem ez a pokoli nehéz.

"Pár hónapja levágattam a hajam"
Azt jól tetted, én nem vagyok ilyen ezoterikus-rejki-jóga-karate-buzi, ezt egyszerű gyengeáramú villamosságtannak gondolom... Amíg hosszú hajam volt, sokkal jobban zavartak a körülettem lévők agyi elektromos impulzusai... és nyilván visszafelé is így volt. Most ilyen antennákkal valószínűleg megbolondulnék attól a kakofóniától, amit a háborgó elmék okoznak.

"Terápiás céllal írom újra a blogot, és használom a twittert. Írni jó, az sem nagy baj, ha nem olvassák."
Valamelyik nap, tán egy hete indult egy erőteljes nosztalgia hullám a közelállóim irányából, amikor is végig szaladtunk az elmúlt 20-25 évem történésein. Ki vagyok én, hogy lettem ekkora "óóóllat"? stb. ... :-) Most éppen ez, de amúgy a választott technika mindegy. Lehet, hogy öregebb koromban majd orrszőrből és fülzsírból fogok makramét készíteni... Ki tudja? Csak azt tudom, hogy soha nem fértem a bőrömbe és soha semmi nem volt elég... Bizony, ez most sincs másképp. :-)
Azt tudom mondani, hogy életem legjobb döntése volt, hogy 2009-ben elindítottam a blogomat és végre elkezdtem másokat riogatni az írásaimmal. Nem csak a saját agy-űlölet generátoromat járatom üresben. :-) Őszintén szólva nehéz egy ilyen generátorral a fejben élni, nekem már ez is pokoli volt sokszor. El tudom képzelni, hogy milyen kínokat élnek át azok, akiknek tényleg komoly pszichológia, alkohol, vagy drog problémájuk van... Amióta megtaláltam ezt a technikát (először írnom, majd írnom és utána pedig írnom kell és még szesz sem kell az ihlethez), azóta én jobban érzem magam, mint Valhalla... Na persze a környezetemnek ez továbbra is toxikus. :-)

11 megjegyzés:

  1. Szergelyová, így megy ez...
    Kocsmai bölcseletként mondom: Az ember alapvetően arra kellene hogy törekedjen, hogy szeressen és szeressék.
    Melegségre vágyik ugye, megértésre, és arra, hogy működjenek a dolgok maga körül, és fiatalon még arra, hogy szélesebb körben is. Ennyi-innyi-alunnyi-bannyi, szerennyi, kultúrálónnyi. Kell ennél több?
    Nem kell.
    Kilábalófélben vagyok. Talán nem jól fogalmaztam, nem jött át annyira, mint szerettem volna, de jobban működnek most nálam a dolgok. Kezdek színeket látni.
    Nem véletlenül hívtalak meg amúgy ide bejegyzéseket írni, az agyhullámaink generátorának torzulásai hasonlóak: a degenerációs együttható együttmozgása állandó. :-) Messziről kiszagolom az ilyet :-)
    P.S: Írj arról a zűrhajóról többet!
    Meg a dobozemberről is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Billová :-) igen... alapvetően arra kell törekedni, hogy szeressenek :-) a legjobb csajozós duma a "Te ilyen kövér vagy?" kezdetű ;-) garantált a mély szeretet :-D

      örülök, hogy kilábaló félbe kerültél, igen ezt éreztem az írásból :-) én csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy bizonyos dolgokban görbe tükörbe nézel...
      nem minden baj, ami annak látszik. Szép a fekete-fehér, szeretem én is :-) csak nem való-színek, mivel az élet színes és nem veszi tudomásul a fekete-fehérre vágyást.

      aha :-) szóval az írásaimból érzékelted anno, hogy mennyire vagyok breteg? :-) ezt dicséretnek veszem :-)

      a dobozember én magam vagyok :-) de előbb utóbb lesz róla cikk :-) az nekem nagyon kedvenc könyv :-)
      a agy-űlölet meghajtású zűrhajó állandó téma, hiszen én magam száguldom vele a végtelenbe be :-) van vagy félszáz írástöredékem talonban... vissza olvasva nem tetszenek, ezért hagyom őket folyton félbe... kevés az olyan, amit kereknek tartok :-)

      Törlés
    2. :-)
      Hát tedd kerekké, és ki :-)

      Törlés
  2. Ja, és Szergelyová, tudod, hogy miért írtam azt a nyavalygós-Tökös bejegyzést?
    Olvasgattam egy blogot, megfogott a hangulata. Találtam egy Embert. Nahát.
    http://nimbusz.blog.com/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-) rákattintottam... igen van benne valami :-)
      sokkal több idő kéne olvasni... ráadásul a lábam is büdös...

      Törlés
  3. Ide írok, nem a tököd alá, mer' így mindkettőtöknek tudok izenni, innen a naív-idealista pici szívem mélyéről. (Szergej nyugodtan elokádhatja magát, elnézem neki. :p )
    Komolyan mondom, néha elgondolkodom azon, mivégre vagyok itten ni. Vagy a közös sörözéseken.
    Mer' ugyi a szerzőgárda nagyrészt hímtagokból áll, én vagyok az egyetlen aki a másik végén élvezi a fütyit. Nememnél fogva a gondolkodásom is más, csupa-csupa életképtelen, anyás, és nőcis, és romantikus, és szociális, és feminin idea, melyet eme markánsan tesztoszteronszagú miliőben, akár visszatetszően vérszegény, puncigenerált passzív-agresszív manipulációként is értékelhet a kedves olvasó, lévén nem lát bele sem a szívembe, sem a fejembe, s csak a maga által tapasztalt, hölgytársaim által elkövetett szarságokból tudnak kiindulni.
    Mindazonáltal -ahogy kedvenc vulkánim, Tuvok mondaná-, a szülői kondicionálásnál és önnevelésemnél fogva keresztbe van kötve az empátia modulátorom; nem csak a lejányokkal, de a fijuhokkal is lojális bírok lenni.
    Tiltakozzatok tehát bárhogy -és tudom, ha a fene fenét zabál, sem fogjátok megérteni miért-, de bizony én csak azért is igazi embernek érezlek titeket, hiába minden Szergej, téged is; szívetek joga ezt elutasítani, vagy süsüre venni magatokat, vagy engem.
    Utóbbi esetben a buksisimogatástól kíméljetek meg. Annál nincs megalázóbb dolog.
    Ne értsetek félre, jól érzem magam veletek, csak tényleg nem értem... miért van szükség rám.
    A pasikegymásköztbe nem szoktak lányokat hívni...pont azért, hogy az ilyen mélyenszántó, rettentően liboid, butus női nyafit ne kelljen végighallgatni, ja, és hogy nyugodtan lehessen böfögni, meg fingani. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rhewa szívem hát mi lett Veled? ;-) kissé mintha elbeszélnénk egymás mellett több témában is... ez valszeg annak "tudható be", hogy az utóbbi cc. 1 évben eléggé hatályon kívül helyezted magad blogolásilag és személyes beszélgetésileg is...

      szögezzünk le valamit :-) én nem próbálom azt demonstrálni, hogy mekkora in_, un_, sub_, vagy de_humán vagyok (ahogy teccik) :-D erről szó sem nincsen...
      én egyszerűen ilyen vagyok amilyennek látsz :-) nem ígértem meg, hogy egyszerű vagyok...
      arról van szó, hogy elég erős képszerű memóriával rendelkezem, ezért elfelejtettem az idő fogalmát. a környezetem közvetítette dolgok miatt egyszerre vagyok jelen 1915 - 2012 közötti időszeletben (három generáció emlékeivel) :-) rengeteg élmény, benyomás, atrocitás és sokk ért ez alatt a leélt 97 év alatt... ebből merítek :-) miből másból is tenném? az élet számomra 2012-ben (még ha rengetek váratlan helyzetet is produkál) egysíkúnak, szürkének, eseménytelennek és robotikusnak tűnik ;-)

      na ja... ezt már a múltkor is pedzegetted... miért érzed úgy, hogy mi "pasikegymásközt" szoktunk találkozni egymással? és miért érzed úgy, hogy kilógsz a sorból, mint nőci? szerintem nem rekesztettünk ki soha... nekem ez eddig nem tűnt fel, hogy így lenne...
      de szóljál, hogy hol van a bibi :-) megbeszélhetjük :-) ha tudok a problémáról, akkor akár a megoldás is ismert lehet. :-)
      amúgy nyugi ;-) én bátran fingok és böfögök a társaságodban, semmiben nem korlátoz a jelenléted :-D

      Törlés
    2. ez még kimaradt, pedig fontos :-)
      "de írok, nem a tököd alá, mer' így mindkettőtöknek tudok izenni, innen a naív-idealista pici szívem mélyéről. (Szergej nyugodtan elokádhatja magát, elnézem neki. :p )"
      Szívem :-) az, hogy adott dolgok ilyen-olyan bolygóegyüttállások végett (vagyis minden ok, vagy indok nélkül történt) nem lettek igazak az én életemre nézve... :-) az nem azt jelenti, hogy én nem tudok őszintén mosolyogni, örülni, szeretni stb. :-)
      (az már egy más kérdés, hogy min és mitől, de ebbe nem menjünk bele)
      de az én véleményem semmiképpen nem etalon :-)
      nagyon remélem, hogy nem szoktam másokat gúnyolni ezek miatt a tulajdonságai miatt ... ha igen, akkor bátran szóljál, hogy menjek a picsába :-)

      Törlés
  4. Hát valljuk be, Barbie-Rhewa, azért (nem véletlenül mondjuk mindig), mert olyan CUKI vagy!!! :-)))))))

    VálaszTörlés
  5. Szergej, szívem, szó se nincsen róla, hogy kirekesztenétek, dehogy. És én sem érzek ilyesmit.
    Sőt. Kifejezetten üdítő társaság vagytok, és enyém az igazi öröm, amiért itt lehetek, meg a söröskorsót elkarmolva, veletek, bárhol.
    Csak egér a Marson érzésem van néha, ha veletek vagyok -ami nem baj, mert én jól érzem magam, és remélem, hogy ti is velem :)
    Tudom, hogy semmilyen latin vagy görög előtaggal nem aposztrofálod magad, mégis sokszor érzem azt, hogy legalább annyira tiltakozol az ellen, hogy szívcsücskön szorítsalak szimplán az őszinteségedért, azért, amilyen vagy, mindennel együtt, mint én a cukiságom ellen :)

    Nem óhajtok patetizmusba fulladni, baszod, bírom a búrád stimm?! Csak azt próbálom elmondani, hogy valamiért kibebaszottul kapálózol ellenne, és nem értem miért?

    Cukiságom mibenlétéről tsakéstsupán szubjektív tapasztalatra hagyatkozhattok Biliboj, de már megszoktam, hogy hiába állítom az ellenkezőjét -pedig idestova lassan harmincnyolc éve élek együtt magammal-, objektíve, akkor sem hisztek nekem, sőt, váltig állítjátok, hogy az a legcukibb, ha bizonygatom, hogy márpedig nemésnemésnemvagyokcuki. :p
    Erről az exférjem tudna mit mesélni asszem :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-) nyilván... aki fogékony még valamire is (a sörbe ázott aggyal történő TV bambulásos lárva állapoton kívül) az alapvetően érzékeny mber :-)
      persze... egy érzékeny mber is lehet tüskés, megbántott és lehetetlen szituációban... sorsa válogatja. de ez nem változtat a tényen, hogy érzékeny.

      nem azét mondtam, hogy "cuki vagy", mert úgy nézel ki, hanem a komment elején vázoltak miatt :-) és amiatt, mert a sokat emlegetett "elsárkányosodási" történetet velem szemben eddig nem produkáltad...

      Törlés