2012. szeptember 10., hétfő

42

42, avagy az élet értelme
(kicsit megkésve)
írta búkfaló bill verse

Negyvenkét telem tova már
Harap az idő foga
Lehetek-é még szőke herceg?
Azt hiszem, már csak Yoda.

Lehorgonyoztak, kikötöttem
Szerető szívem tele
A mókuskerekem komfortos
Fotelt is raktam bele

Hajam hullóban, fogaim szépek
Szőrös majd’ minden részem
Lelkiállapotom rendbe tehetném
Pszichónál potom pénzen

Járok-kelek a világban
Nyitott szemmel és látom
Hogy fejlődik az emberfia
Transzhumán állattá, barátom

Ennyi, innyi és alunnyi
Szerennyi, bannyi és félnyi
Az élet értelmét megtaláltam
Sajnos buta, ezt ki érti?!


7 megjegyzés:

  1. ugy tunik mintha alaposan beszuvtal volna mielöt irni kezdtel . Ekora marhasagot öszeirni le a tökfödövel azt hitem roszul latok vagy roszul olvasom de igy igaz kevesebet szivj amikor irasra szanod magad

    udv miki

    VálaszTörlés
  2. gratulálok a zwei und vierzig-hez ;-) utólag is! :-)

    ne hagyd hogy beszóljanak a pángalaktikus verseidre! ;-)

    VálaszTörlés
  3. köszi, nem most volt, de eszembe jutott (ritkán fordul ez már elő velem) :-)

    dehogy beszóltak, megdícsértek :-) , olvasd csak el figyelmesen :-))))))

    VálaszTörlés
  4. Körkörösen lüke vagy, és ezért emberileg szeretlek, titkolatlanul, hisz te vagy az én fehér lovam, a hercegen :)

    VálaszTörlés
  5. :)
    Tévedés, Hétszűnyű Kapanyányimonyók vagyok, akit Fehérlófia (akinek a Fehér ló volt az anyukája) földhözvágott az alvilágban, és a hasáról megette a kását.

    VálaszTörlés
  6. A monyókság nem zárja ki a fehérlóság állapotját... az nincsen benne a mesébe'
    Fehérlófija, meg csak a kancakölyke, szóval, afféle hercegféle, nem pedig fehérlóságos :)

    VálaszTörlés