William Wharton - Srapnel

Albert Du Aime, közismertebb - írói - nevén, William Wharton élete utolsó évtizedében írt könyveivel kizárólag Lengyelországban lehetett találkozni. Ezen könyvek közé tartozik a Srapnel, mely a Cartaphilus Könyvkiadó jóvoltából immár magyarul is olvasható.

A Srapnel egy tizennyolc éves ember által elszenvedett borzalom - a második világháború - emlékeinek megörökítése egy hetvenöt éves íróember tollából.

A könyv nem vetekedhet az Éjfélre kitisztul, a Madárka, vagy az Áttetsző zsenialitásával, nem is ez volt a megírásának a célja, hanem az átélt háborús élmények "kibeszélése", ezáltal megnyugvás keresése. Olyan emlékeket örökít meg, melyek közül egyeseket a feleségén kívül másnak még soha nem mesélt el. E történeteket a gyermekei sem hallották, és öregkorában is félve vetette papírra őket, rettegve attól, hogy gyermekei elveszítik tiszteletüket apjuk iránt, valamikori tettei miatt.

Nem szokványos regénnyel, hanem dokumentumregénnyel van dolgunk, mely 8 részre (Prológus; Kiképzés; Fort Jackson, Dél Kalifornia; Átkelés; Az invázió; Férfiak a háborúban; Utórezgések; Hazatérés) tagolódik. Az egyes részeken belül külön írások szolgálnak egy-egy bajtárs, tiszt, helyszín, bevetés bemutatására.

Személyes rettegése és gyávasága, gazembersége és embersége, nemtörődömsége és felháborodása, testi és lelki sérülései a témája a könyvnek. A helyszínek, a társak, a mészárlások, a banális események, és a katonai gépezet működése adnak hátteret ehhez, és teszik jobban érthetővé a történteket.

Aki ismeri és szereti William Wharton írásait, annak nem szükséges kedvet csinálni az új könyvhöz, előbb-utóbb úgyis a kezébe kerül, és elolvassa. Aki nem ismeri, annak a figyelmébe ajánlom e zseniális író dokumentumregényét, és remélem egyre mélyebbre merül el majd Wharton írásaiban.

"...Hát, ezek azok a történetek, amelyeket soha nem meséltem el, ahogyan most emlékszem rájuk, ötven év távlatából. Némelyik humoros, mások tragikusak, de összességében olyan fényben tüntetnek fel, amelyben nem akartam, hogy a gyerekeim lássanak.

Nem mondom, hogy én voltam a világ legrosszabb katonája. Voltak helyzetek, amikor egészen elfogadhatóan teljesítettem, tekintve, hogy mi volt a feladatunk: ismeretlen embereket gyilkolni. Amikor az ember egy olyan őrült pusztításnak a részese, mint egy háború, nehéz helyesen cselekedni.

Amíg nem teszünk olyat, amiért túlságosan szégyenkeznünk kellene, és nem bántunk másokat szándékosan, az az életben többé-kevésbé elfogadott. De háborúban ezt nem lehet megtenni.

Többségünk így vagy úgy, de mindkettőt megtette. Vannak, akik megtanulnak együtt élni vele, és próbálják meggyőzni magukat, hogy nem fordult elő többször, mint ahányszor feltétlenül szükséges..."

William Wharton - Srapnel (Shrapnel, Cartaphilus 2011, fordította Illés Róbert)