Kedvenc mondat 16 - Cormac McCarthy

Cormac McCarthy a kortárs amerikai irodalom egyik megkerülhetetlen alakja.

Írásait szikár, szenvtelen stílus - a központozás szinte teljes hiánya - jellemzi. Apokaliptikus víziói, véres, kegyetlen  közegben játszódó történetei olvasótáborát is megosztják, a mai Amerika legjobb írójától az erőszak végletes és felesleges ábrázolójáig jellemezve McCarthy-t.

Az út, a Véres délkörök, a Nem vénnek való vidék mellett nemrégiben megjelent a Vad lovak című könyve a Magvető Kiadó gondozásában (McCarthy  megkapta a Nemzeti Könyvdíjat az All the Pretty Horses címen, 1992-ben megjelent regényéért).

A Vad lovak a Határvidék-trilógia első része, tetszetős kiadvány. A Szentgyörgyi József által fordított mű állítólag átdolgozott, frissített verziója az Ulpius-Ház 2000-es kiadásának (nekem ez az első verziója van meg a regénynek, ebben még van vessző és pontosvessző is).

Ha lehet ilyet mondani, ez talán az általam eddig olvasott (magyar nyelven megjelent) regények közül a legkevésbé mccarthy-s mű. 

E néhol kegyetlen és véres, néhol szentimentális írás két - a felnőttlét határán egyensúlyozó - fiatalember utazásának és korai felnőtté válásának története, helyszíne Texas és Mexikó határvidéke.

Mai, modern western történet - John Grady és Lacey Rawlins lovon kelnek útra Texasból, Mexikó felé igyekeznek, egyszerűnek tűnő megoldásként megszökve és maguk mögött hagyva családi problémáikat.

Konok, egyszerű gondolkodású, igazságszerető, nagy munkabírású fiatalok. Nem kenyerük a sok beszéd, a  lovakat jobban ismerik, mint az emberi természetet. Útközben hozzájuk csapódik, majd egy veszélyes szituációban elszegődik mellőlük Blevins, egy mexikói suhanc is. Majd - hónapok múltán - ismételten összefutnak, immár egészen más körülmények között.

Mexikó kiszámíthatatlan, babonás, végletesen szegény és gazdag, kegyetlen és gyönyörű - sajátos igazságszolgáltatással bíró - világába csöppennek. Megismerkednek a pokollal és a mennyországgal, találkoznak a szerelemmel.

Vajon milyen emberré válnak, és vajon túlélik-e ezt az időszakot? 

"John Grady kristálytisztán látta, hogyan vezetett egész élete ehhez a pillanathoz, és hogy ezután sehová sem vezet. Úgy érezte, hidegség, és érzéketlenség hatol a testébe, mintha valamilyen más lény furakodna belé; úgy rémlett, gonoszul vigyorog ez a lény, neki pedig semmi oka feltételezni, hogy eljön még a napja, mikor kiköltözik belőle."

"- Egész életembe úgy éreztem, hogy kerülget a baj. Nem mintha bele akartam volna keveredni. Csak mindig kerülgetett.
 - Csak üljünk, és egy szót se - mondta John Grady." 

„–Teszerinted eljön a napja, mikor nem kel föl a nap?
- El – felelte John Grady. – Ítélet napján.

- És az mikor lesz?
- Mikor az Úr úgy akarja.
- Ítéletnap… – mondta Rawlins. – Te hiszel az ilyenekben?
- Nem tudom. Azt hiszem, igen. Hát te?
Rawlins a szája sarkába biggyesztette a cigarettát, rágyújtott, a gyufát elpöckölte. – Nem tudom. Talán.
- Tudtam, hogy hitetlen vagy – mondta Blevins.
- Nem tudsz te egy körömfeketényit se – mondta Rawlins.
- Te csak hallgassál, és ne csináljál magadból nagyobb tinót, mint amekkora amúgy is vagy.
John Grady felállt, odament a nyergéért, a kápájánál fogva fölvette, a pokrócát a vállára vetette, megfordult, és rájuk nézett. – Menjünk.”