Napiegyvers - búkfaló bill

Van derűre borunk

(Tél)

Ülnék a csöndben. Ritka luxus,

sikít, visít a magány,

nem tudom, miért vár a holnap,

búvalbaszott, közönyös vagány.

Üres, semmi, üres, semmi,
kenyérre se lehet kenni,
Tél végén lankadt, fáradt ez ember
erőből, szívből énekelni.

Nem értem ezt az egészet. Hát

gondolok most egy merészet,

iszok, iszom,
mert nem tudok kérni.

Kell ez a sunyi, eszetlen,
zavaros, suta élet,

iszom még egyet, ez az egyetlen,
jobb, mint a másnaptól félni.