Légszesz Óbudán, avagy Csak a gázgyár esett rám

Tegnap délelőtt részt vettem a Beyond Budapest által az Óbudai Gázgyárba szervezett sétán.

A Gázgyár építését 1910-ben kezdték meg, 1914-ben adták át, és 1984-ben zárták be.

Az itt dolgozó munkások magyarországi viszonyok között jó körülmények között életek, tisztes jövedelmet és nyugdíjat kaptak, és a lakhatásuk is rendezett volt.

A Gázgyári lakótelepet a beruházásra kalkulált költség (25 millió korona) maradékából (ilyen is létezik!) 1,5 millió koronából építették fel, itt éltek három csoportba osztott házaiban - még lakhatásuk szerint is szigorú hierarchiába sorolva - a gázgyári munkások. A lakásokban volt fürdőszoba is (visszaemlékezve a salgótarjáni bányászkolóniák szoba-konyhás lukaira, ahol 3 éves koromig éltünk, ahová még kútból kellett hozni a vizet), ez fantasztikus dolognak számíthatott. Minden ház egyedi tervezésű (két sorban helyezkednek el, egymás tükörképeiként), és tartozott hozzájuk egy kis hátsó kert is.

 III. csoport - itt laktak a hierarchia alján lévő dolgozók

"hangulatos" kiskert tiltó táblával

Sajnos - és a sétát szervezők örömére - hetvennél többen gyűltünk össze, hogy megtekintsük a légszeszgyárat, a lakótelepet, és a Tisztitelepet (ahol a gázgyár vezérigazgatója, és a gyár vezetői laktak).

A fotózáshoz nem voltak ideálisak a körülmények, sajnos a nap elbújt, először eső, majd hó szállingózott, így a gázgyár kátrány- és víztornyainak, aggregátorházának tágas termeinek és hatalmas ablaktábláinak lehetőségeit nem sikerült kihasználni. A látogatók jelentős száma a séta ütemét is lassította, és a sok résztvevő miatt a fényképekbe mindig betolakodott pár ember, far, könyök, láb és arc.

Az idegenvezetés remek volt, a srác kiválóan felkészült a légszeszgyár történetével, kis színesekkel, és olyan helyszínekre sikerült bejutni, ahová egyedül nem lett volna lehetőségem.

A légszeszgyár korának legfejlettebb technológiáját felhasználva épült meg (szénből állítottak elő gázt), innen biztosították Budapest gázfogyasztását mindaddig, míg a légszeszt fel nem váltotta a földgáz.

A légszesz mellett a gyártás melléktermékeként az útépítésekhez kátrányt, és a kohókba kokszot is előállítottak. A gázgyár alapanyag-ellátását vasúton és vízi-szállítással oldották meg.

A gázgyár területén található aggregátorház fedezte Óbuda elektromos áram-szükségletét, ráadásul az áramot - a mai viszonyok között elképzelhetetlen nagyvonalúsággal - ingyen bocsátották a kerület lakosainak a rendelkezésére.

A terület szennyezett, a talajt nyalogatni és a tócsákba belekóstolni nem ajánlott! Az épületek műemléki védelmet élveznek.

Pár kép a háromórás túráról: