Joe Abercrombie - A Hősök

A Hősök pár nap történéseit elmesélve, szinte a teljes időt végighentelve teljesedik ki egy látványosan véres és mégis elgondolkodtató - kis túlzással akár háborúellenesnek is nevezhető - írássá.

Unió - és Északföld ellentéte

A hanyatló, dekadens, gyengekezű uralkodó által kinevezett tanács által irányított félfeudális Unió (egyfajta bukása előtti Róma) áll szemben a vad, barbár, az erő és tettek hierarchiájára épülő Északkal.

Realista fantasy 

Természetesen nem könnyen fér meg egymás mellett ez a két szó, írhatnám azt is, hogy történelmi regény. Persze ez sem igaz, hiszen nincsenek valós történelmi szereplők és helyszínek, mégis testközeli, húsba vágó, az emberi gondolkodás rendszerét, és a dolgok hétköznapi részleteit jól ismerő könyvet írt ismét Abercrombie. 

A mágiának ezúttal minimális szerepe van, Bayaz alakja közvetettebb, nem a természetfeletti erőket hívja segítségül, mint az Első Törvény trilógiában - profi intrikus, aki személyében inkább a korlátlan királyi hatalmat testesíti meg, mint a nagy varázslóét. Harca az ellenféllel sem a hókuszpókuszokra, hanem a tudományra épül.

A Hősök

két csoportból álló sziklaképződmény egy domb tetején. Itt játszódik a cselekmény jelentős része, mind a kisebb küzdelmek-, mind a nagyobb, ezrek mészárlásából álló csaták stratégiai helyszíne.
Ez a pár csupasz kő, valamint fűvel, gyümölcsfákkal, gabonával borított környéke válik pár napon belül kegyetlen háborús színtérré, majd ismét hétköznapi dombbá, csakúgy, mint az egyszeri parasztok őrjöngő harcossá, majd ismét csendes földművessé.
Mitikus és központi helyszín, mert stratégiai magaslat, és allegória is egyben: a hősök meghalnak és a kő alá kerülnek, a gyávák tovább élnek.

A hősök félnek

Nagyon eltalált Begy töprengő figurájának a középpontba állítása. Az öreg harcos, egykor Háromfás Rudd helyettese most Neves Emberekből álló tucatot vezet az északföldiek oldalán. Begy lassan elért már fizikai teljesítőképessége végére, és az évek, a folyamatos harcok és társainak halála során kivagyi hősből gondolkodó, ésszel félő emberré vált. Szilárd, hűséges jellem, aki teljesíti ugyan a rábízott feladatokat, de elsődleges célja az emberei-, és saját életének megmentése.

Ez a kettősség - harcolni, ölni, és naponta megküzdeni az ellenségen kívül azzal, hogy célokat, értelmet keressen az ember az embertelenségben, - végigvonul az egész történeten, az egyik legnagyobb ereje a könyvnek. 

Visszaköszön az Első Törvény-trilógia és a Hidegen tálalva jó néhány szereplője. Bayazról már esett szó, de itt van többek között Fekete Métely - az egykori fazekasinas az egyik legvisszataszítóbb és egyben legfélelmetesebb harcos, aki agresszív ösztönlénye, és éles esze által vált Északföldet összefogó és rettegett királyává. Caul Reszket ma már csak árnyéka egykori önmagának, faék egyszerűségű, lelkiismeret-furdalás nélkül ölő bérgyilkos.

A legtöbb főhős a saját árnyékával és félelmeivel küszködik, sajátos belső utat járnak be a történet folyamán

Bremer van Gorst - kiégett és meghurcolt, lányos hangú de félelmetes erejű Uniós katona, aki egyszerre küzd meg tucatnyi ellenséggel ha kell, de a hétköznapi élet egyszerű helyzeteivel és vágyaival már képtelen megbirkózni.

Calder herceg (Bethod, északföld előző királyának fia)  az "ideális" politikust testesíti meg - gyáva, megalkuvó, de óriási ambíciókkal teli ember, aki ha a kardját nem is, de az eszét bármikor tudja használni. Társai irányítására és figyelmére vágyik, de azok eszményeit (kardforgató északi hős) nem - vagy csak a maga sajátos módján - tudja teljesíteni.
Nem véletlen, hogy a kevesek közül ő az egyik az északföldiek vezetői közül, aki felismeri, hogy a béke sokkal kifizetődőbb a háborúnál, mindenki jobban jár, ha az öldöklésnek mihamarabb vége szakad.

Abercrombie kiemel a világból a főbb szereplők mellett is jó pár kisembert, és tovább erősíti a kételyeinket. Sneci káplár kisszerű figurája már szinte a 22-es csapdájába kívánkozik: nem harcol egy percet sem, sajátos, cinikus bölcsességgel tudja, hogy egyetlen dolog fontos - a kisbetűs élet - a Hősi Halállal szemben. Beck fiatal és hangos pökhendisége szépen lassan alakul át az élet értelmét kereső és megtaláló csendességgé. 

Bölcs baszós-kardozós könyv

Ilyen okos fantasy-t szeretnék mindig olvasni, olyat, melyben nincsenek kilúgozva az érzések, végletesen felnagyítva az emberi jellemek, melyek itt játszódnak előttünk a sárban, vérben, mocsokban, a falhoz vágnak, és néha tanulsággal is szolgálnak, ha az - első ránézésre - mégolyan csekélynek tűnik is.


Joe Abercrombie - A Hősök (First Law World 2.; Könyvmolyképző Kiadó; 2015; 728 oldal; fordította Kamper Gergely)