Miért dadog Eraszt Petrovics?

A Fekete Város című (amúgy kiváló) Akunyin regényt olvasom, és egy gondolat bánt engemet, vajon miért dadog Fandorin?

Eraszt Petrovics Fandorin teste jól karbantartott, vállai szélesek, izmos, a japán harcművészetekben járatos, folyamatosan edzi teste mellett a szellemét is, segítőtársával, a volt jakuzával, Maszával együtt. Több nyelven beszél, világosan, és gyorsan gondolkodik, megfontoltan cselekszik. Sajátos erkölcsi szabályrendszert követ, egyfajta nemes férfiúi, lovagi elvrendszert, amiért képes feladni lojalitását, anyagi biztonságát, sőt: életét.

Van azonban egy idegesítő tulajdonsága: a dadogása.*

Miért kell dadognia egy detektívregény hősének? Ez a kommunikációs zavar görcsössé teszi a figurát, talán egy kicsit hiteltelenné is.

Arra gondoltam, hogy Akunyin így akarta Fandorint különlegessé tenni - gyengíti a detektív karakterét, a sok átlag feletti tulajdonsága mellett ezzel hétköznapibbá, testközelibbé, így jobban szerethetővé válik. Az a magyarázat is belefért nekem, hogy Fandorin azért dadog, mert gyorsabban gondolkodik, mint amilyen gyorsan ki tudja fejezni magát. 

Hogy mit akart elérni a beszédhibával Akunyin, azt továbbra sem tudom, de legalább a kialakulásának körülményeit már igen. 

Mint a dadogás legjellemzőbb kiváltó oka, a dolog nála is egy trauma következménye

"In The Winter Queen, Fandorin falls in love with a seventeen-year-old girl, Elizaveta, whom he meets while he is investigating his first case. On their wedding day, she was killed by a bomb in a package addressed to Fandorin himself. At the time of the explosion, Fandorin was out pursuing the person who delivered the bomb and thus miraculously escaped without physical harm. The trauma of losing his bride leads to a lifelong slight stammer in Fandorin and a premature greyness at the temples."

a szerelmének halála.

*aki elolvasta az összes Fandorin-történetet, annak valószínűleg ismert az ok