Előbeszéd... meg mondom őszintén, hogy így péntek este fél délben (most ültem le írni) már meglehetősen fáradt vagyok, gyakorlatilag alig látom a bötűket... Úgyhogy nem érdekel, hogy hány helyesírási hiba, vagy elütés-elírás lesz ebben a posztban. A változatosság kedvéért fika fog következni, tőlem, de legalább rólatok. Mi más is lenne, hiszen erre áll rá a kezem... Hozzáteszem, Arisztid egyébként egyáltalán nem bajszos, de ebben a történetben most az lett és szerintem azt is össze keverem, hogy melyikük az okostojás és melyik az együgyű. :-P Vallom, hogy az a hibás aki elolvassa, nem az aki megírja. ;-)
Nem fájt? - írta SzergelyButov írása
Arisztid és Tasziló, a két agglegény, akik tulajdonképpen ki nem állhatták egymást, aznap ismét egy asztalhoz kényszerültek. Minden nap a Muskátli presszóban ebédelnek. Itt a legfinomabb a marhapörkölt nokedlivel. Ezt minden pesti tudja, ráadásul olcsó a hely, hát mindig zsúfolásig megtelik... Arisztid éppen végzett az ebédjével, elégedetten dőlt hátra a ósdi műbőr fotelben és elmélyülten törölgette a rongyszalvétával a bajuszát. Tasziló arisztokratikus nyugalommal törölgette ki a tányérjából, egy kenyérhéjjal a sűrű szaftot.
- ... és mond csak gedves Taszilókám, nem fájt? - kérdezte átszellemült arccal a jóllakott Arisztid.
- őőőő gérleg? Pahancsolsz? - zavarodott össze Tasziló.
- Azt gérdeztem gérleg alássan Taszilókám, hogy nem fájt e?
- őőőő az értettem gérleg. Arisztidkém, azt nem értem gérleg...
- Na hát ilyet! - méltatlankodott Arisztid - Igazán válaszolhatnál gérleg őszintén, mint férfi a férfinak... báááár, ahogy így jobban elnézlek.
- Miért gérleg, mi kivetni való van rajtam gérleg? - emelte fel a szemöldökét Tasziló.
- Semmi, semmi gérleg alássan, fess vagy mint mindig. Csak hát nem válaszolsz...
- Na mire gérleg alássan Arisztidkám?
- Arra gérleg, hogy nem fáj e?
- Semmit nem értek gérleg, ezt már az előbb is gérdezted... -álmélkodott Tasziló, még az átázott pörkölt szaftos kenyérhéj is megállt a kezében.
- Akkor válaszolnál gérleg aláásan?- szegezte neki komolyan a kérdést Taszilónak Arisztid.
- Mire válaszoljak gérleg alássan?
- Arra, hogy nem fájt e? - mondta komolyan Arisztid.
- Na most aztán elég ebből a kutyakomédiából gérleg alássan! Mi nem fájt Arisztidkám? Mi nem fát?
- Ááá semmi, semmi, csak úgy éppenséggel eszembe jutott, hogy... - húzta el a száját Tasziló és kinézett a Muskátli presszó méltán híres, muskátlikkal kirakott teraszára.
- Na gérlek, most már én ragaszkodom hozzá gérleg! Áruld el gérleg alássan, hogy mi nem fájt?
- Na jól van gérleg alássan, ha ennyire ragaszkodsz hozzá gérleg, akkor... - mosolyodott el Arisztid.
- Igen gérleg, határozottan ragaszkodom hozzá gérleg! - mondta Tasziló.
- Tasziló gérleg, mond gérleg alássan. - kezdte komoly arcot vágva Arisztid - Nem fájt, amikor a komplett spanyolviaszt egyedül kikakáltad?
- Mars kifelé!
- Gérleg alássan! - emelte meg a kalapját Arisztid és távozott.
Ez kifáló volt kéhlek alássan :)
VálaszTörlés"Egyáhtalán nem fájt, váadásul nem is egyedül szahtam ki."
VálaszTörlés:-D
VálaszTörlés