A Bagdadi Tolvaj

Előbeszéd... ebben az írásban semmi szürreális nincs, ez nem álom, ez a valóság.

A Bagdadi Tolvaj : írta SzergelyButov írása

Jolánka a szövőnő korán megözvegyült. Évek óta nem járt sehova, de minden nap megnézte a híradót. Néha átsétált az utcában lévő gyülekezetbe, szép és tartalmas program lenne ez egy nyugdíjasnak, de oda is egyre ritkábban. A végén kalapoznak és bizony kinézik, ha nem dobott be legalább ötezret. Kis nyugdíjából nem olyan egyszerű ez... Ma is korán leengedte a redőnyt és nyugovóra tért. Hajnal kettőkor arra riadt, hogy valaki a lépcsőházban az ajtaja előtt motyog... Nem kapcsolt villanyt, kicsoszogott az előszobába.

- Kiazs? – kérdezte félénk vékony hangján.

- Bagdadi Tolvaj hukkk - hallatszott kintről egy borízű hang.

- Kiaazs? – nagyot is hallott, meg is volt ijedve.
- Engedj be te nylontetű – hallatszott ismét a borízű hang.

- Hogy a fene ezzsen magába, azstat! Kiaaaazs? – követelte a választ Jolánka.

- Megjöttem az indián nyárból hukkk! – és a nyomaték kedvéért rugdosni kezdte az ajtót.

- Átkozsott! Mit képzsel magáról? Lezs zsólva annak a Zsoltinak!

- Hukk! Ich heiße, auf wiedersehen, hukkk... engedj be te nylontetű! – rugdosta tovább az ajtaját az ittas idegen.

- Mit zsaklat! Nem itt lakik, takarodjon innen! Rézseg dizsnó! – Jolánka kezdett mérges lenni.
- Ez magánügy, hukkk! Én nem vegyülök, maga egy nylontetű, hukkk! Tóth Anna nyisd ki a hukkk...

- Lezs zsólva annak a Zsoltinak! El lesz intézsve a valagad te átkozsott! Az bizstozs! – kiabálta Jolánka mérgesen.

Az ittas úr, akinek sürgős dolga lett volna, végül nem bírta tovább és a vizeletével illette az ajtót, Jolánka pedig nyakon öntötte egy vödör vízzel és reggel szólt annak a Zsoltinak...