Karácsonyra a Jézuska hozott a fiamnak (és egy kicsit a lányomnak is) egy XBOX 360 Kinect gépet.
Mert Jozsó ugye tudja, mit szeretne a gyerek.
Idén a Karácsonyt ihletetten, csak a kis családom körében töltöttük el. Kezdődött a tegnap esti karácsonyfa-állítással, ami már nem a szokásos -
mikorelalszikakétgyerekleapincébefelafátanegyedikrebelefaragniatalpbafeldíszítenivégigsepernianégyemeletetéjfélutánközbenfelébredagyerekmertizgatottmegnyugtatnielaltatniaztánbecsomagolniazajándékot
- történet, hanem - szégyenszemre, vagy okosan - műfenyőállítással telt. Az sem könnyű menet, főleg első alkalommal. Csomagolással, miegymással együtt egy órakor már ágyban is voltunk, ez nálunk szinte fáklyásmenetnek számít.
Reggel nagy volt az öröm, sok ajándékot hozott JC, mindkét gyerek megkapta a hőn áhított játékait. Nekem könyves-karácsonyom volt, mint sok alkalommal. Kaptam mellé egy túlélőbicskát, ki tudja, mit hozhat a jövő...
Aztán jött az ikszboksz. Összeraktam, párosítottam a tévével, beindítottam, és... Semmi.
Kipróbált szülők már ismerik azt a pillanatot, mikor a gyerek csillogó szeme előtt kell megoldani az atombomba hatástalanítását. Mindezt lehetőleg biztató, sugárzó, cseppet sem ideges arccal. Természetesen (technikai analfabéta révén) fingom sem volt arról, hogy mi lehet a baj, a szerkezet bekapcsolást követően, ígéretes 10 mp után magától, előre megfontolt szándékkal kikapcsolt. Aztán újra. És újra. És megint. Ki tudja miért? Két órával később, új dugalj, új hosszabbító, szétszerelés, összerakás után, ismét ki tudja miért, elkezdett működni.
És fasza. Sőt, faszájos! A Kinect érzékeli a mozgást, a megvett kisgyerekeknek való kalandjátéknál tökéletesen működött, a Star Wars-os fénykardozós demót is szépen vitte. Az autóverseny csinos a lapostévén!
Elkezdtem szemezni egy lövöldözős játékkal, megveszem stikában, csak a család meg ne tudja...
Egy gáz van, amikor legutóbb próbáltam a Doom-ra hasonlító játékkal játszani, félbe kellett hagynom, mert szégyenszemre még virtuálisan sem tudtam emberre lőni. Ezen talán már túlestem, egy ideje már kézigránát a jelem az oviban.
Aztán jövőre se olvasás, se szerelem, se más.
Csak játék.
Legyen 2013 a JÁTÉK ÉVE!
Na hát erre most mit mondjak Billbratyó ? :-) azt hiszem először 1994-ben kellett megküzdenem, az akkori lányka határozott nyomására az akkori játékfüggésem második hullámával? akkora a kezdetleges PC-n elérhető top stratégiai játék előtt (azt hiszem The Settlers II?) képes voltam 16 órát ülni naponta? :-) Azóta is meg van a régi sorrend, mivel komoly ReTRo gép gyűjteményem van :-) platform játékok, kaland, logikai, stratégia és az utolsó őrület a First Person Shooter :-) órákig tudnám sorolni a kedvenceket 1980-tól 2007-ig bezárólag, kb. azóta nem fejlesztettem PC hardvert és hagytam fel a maratoni játékkal. :-)
VálaszTörlésmondjuk most is szívesen játszom irdatlan órákon keresztül ;-) kedvencem az írás, az olvasás, a hódeszka és mostanában a kezem-lábam ütőfelületei ;-)
Hát, én sem az Xbox-ra gondoltam elsősorban, hanem az életjátékra. Kancsalul nézni mindazokra a dolgokra, amiket eddig véresen komolyan vettem. ,)
VálaszTörlésesküszöm én már nagyon sokszor próbáltam dolgokat komolyan venni... mindig kiderült, hogy annyira obszcén és méltatlan, hogy nem lehet más mint egy csúnya gag...
Törlés