...karráááácsony

Előbeszéd... Na szóval az a nagy helyzet, hogy az év végem a láblógatásos, otthoni vakarós, pukkangatós helyett... A papírforma szerinti rémálommá változott... De olyan szintű rémálommá, hogy csak az elmúlt két hétben egyrészt trappbaszartam, másrészt kihordtam lábon vagy két tucat agyérgörcsös idegösszeomlást és a dühroham volt rajta a porcukor... Leírtam, mert ide kívánkozik az előbeszédbe, hogy a mentális állapotom évtizedes mélypontra süllyedt...

Az időjárás is annyira "kegyes" volt velem, hogy éjszakák óta nem aludtam... Valahogy olyan megfoghatatlan nyugtalanság szállt meg. Jön egy dagadt állat (Buddha te vagy az?) és a fejemre ül, ettől egész éjjel verejtékezve forgolódom és vakarózom kínomban... Végül megunom az egészet és felkelek... Szóval végül ki fog itt maradni majd velünk a Világnak az Végére? Egyetlen nap van hátra, kevesebb, mint 24 órácska és jön a nagy kampeca! A sterblichkeit (tudod, az unsterblichkeit ellentéte)... Szóval, akkor fahéjas fondorlat legyen Veletek! Ráadásul jön a "karráááácsony" is :-( előre rosszul vagyok az egésztől... legpokolibb és legmélyebbre (húst, csontokat, inakat) vágó élmények köthetők ehhez az időponthoz... Ha tehetném ilyenkor kilőném magam a Holdba, de sajnos ott sem lennék elég messze önmagamtól...
Úgyhogy mivel én ilyen torz vagyok, Ti meg olyan torzak vagytok, hogy mi egy torz Világban, ráadásul egyetlen nappal a vége előtt... Tehát jöjjön egy icike-picike írás a "karráááácsony"-otokról...

...karráááácsony - írta SzergelyButov írása

Peti és Julcsi kint álltak az erkélyen és az éjszakai eget kémlelték. A szüleik már rég aludtak, hogy ne bukjanak le csak suttogva mertek beszélgetni...
- Jó lenne ha idén végre eljönne a Télapó és elhozná a Karácsonyt! Már nagyon sok levelet írtam neki! - mondta suttogva és csillogó szemekkel Julcsi.
- Ó de buta vagy! Már elmondtam, a Télapó nem létezik! Azt a Karácsony izét pedig olyan régen betiltották, hogy én sem emlékszem rá, hogy milyen! - oktatta komoly képpel a kishúgát a tíz év forma Peti.
Eközben Lappföldön a Télapó gondterhelten könyökölt az asztalán, a hasábfák recsegve égtek a kandallójában. Egy manó szaladt be a szobába és hátulról rángatni kezdte a Télapó piros kabátját.
- Télapó bepakoltuk az ajándékokat, Rudolfék is készen állnak, elindulunk? - kérdezte a pici zöld sipkás manó.
- El, hogy a fene essen az egészbe ... - morgott az öreg. Feltápászkodott és idegesen kezdte húzogatni fehér szakállát.
- Ma meg kell próbálnunk nagyon de nagyon gyorsan repülni! - mondta gondterhelten a manó.
- Igen, tudom... Ma tényleg jó lenne odaérni, mielőtt... - sóhajtotta. - hogy a fene essen bele...
Nem sokkal később, gyorsan mozgó sziluett jelent meg a radarernyőn, az ügyeletes tiszt teli tenyérrel csapott a riadó gombjára. A szirénák felüvöltöttek a bázison, a kövérkés parancsnok izzadva és szitkozódva rohant végig a folyosón és rontott a kommunikációs szobába.
- Mi a franc folyik itt?  Jelentést!
- Parancsnok Úrnak jelentem, ismét bemértem azt a bizonyos ismeretlen objektumot. Mi a parancsa, próbáljak meg rádiókapcsolatot teremteni vele?
- Szükségtelen! Kívülről tudom a szignált, amit sugároz... "Jingle bells, jingle bells, Jingle all the way...". Pfujjj a fejem megfájdul tőle... Indítsa el az automata légelhárítót, ez parancs...
A rénszarvasok húzta szán óriási sebességgel fordult a város fölé, a manó vadul kapaszkodott az ülésbe, a Télapó egyik kézzel kormányzott, a másikkal idegesen rágta a körmét.   
- A fene essen az egészbe... mindjárt megérkezünk, rázós lesz! Kapaszkodj manó! Karráááácsony! - ordította elszántan a Télapó.
- Karráááácsony! - kontrázott vékony hangján a zöld sapkás manó.
- Duhhh, duhhh, duhhh! - ugatott fel a radar vezérlésű ágyú.
- Azért is karráááácsonnnnnnnnnnnnnyyy! - üvöltötte rekedt hangon, de nagyon elszántan  a Télapó.
- Karráááácsonnnnnnnnnnnnnyyy! - sikította a manócska.
- Dadada dadada dadada dadada - zendített rá egy gattling torony.
- Duhhh, duhhh, duhhh - vágott közbe az ágyú.
- Karááááááááááááááááá... - kaaaaabummmmm, a szán hátulja telitalálatot kapott és cafatokra robbant...
a Télapó megpörkölődött szakállal és elkeseredve nézett a manóra...
- Nézd Peti milyen szép a tűzijáték! - mondta Julcsi - és nézd, konfetti eső is van...
Julcsi kinyújtotta a kezét az alá hulló még langyos pernyedarabok irányába, egyszer csak egy apró műanyag baba leszakadt és megpörkölődött keze pottyant pici tenyerébe...
- Óóóh! - elmosolyodott -  Látod Peti, te soha nem hiszel nekem, mondom, hogy a Télapó... - de Peti már nem állt mellette az erkélyen, bement a szobába...