... Isiász és Ösztrogéna

Előbeszéd... igazából nincs mit mondanom (itt az írásom helyette). ;-) Volt elfekvő másfél órám, írtam egy sci-fit, mert napok óta nem hagyott békén az ötlet... Pedig megfogadtam, hogy a büdös életben többet sci-fit nem írok! Erre egyszerűen ez buggyant ki (tudod, megnyomják, oszt az buggyan, hiába szólok, nyomkodod), ami tök véletlenül rólatok szól, csak éppenséggel nem nektek, de ez részletkérdés... Na a Monolit legyen veletek tezsvíreim! :-) Ennyi...

... Isiász és Ösztrogéna : írta Szergely Butov írása

Heves nyári vihar tombolt az elvadult táj felett, a faágakon gubbasztó kezdetleges majom szerű lények hevesen rikácsolva méltatlankodtak. Az eső miatti felháborodásuk hamarosan páni félelemmé változott és eliramodtak a dzsungel mélye felé, amikor Isiász gigantikus méretű monolitja előtűnt az erdejük felett a semmiből. A statikus villámok és a lökéshullámok több négyzetkilométernyi őserdőt taroltak le és tépáztak meg a szürke monstrum alatt. Ez a tárgy magasan a fák fölött állapodott meg, egykedvűen, felfelé mutató ujjként törte át a sötét felhőtakarót és mutatott fel az égre. A vihar már órák óta tombolt, de ez a mesterséges hegy, ez a szögletes szürke gigász mozdulatlanul tűrte, ahogyan a bolygó elemei neki feszültek. Sok kilométeres oldalain lévő kiszögeléseiből óriási vízesések zúdultak alá a frissen megbolygatott mélységbe. Félelmetesen dörgött és villámlott, a szél az oldalának sodorta a dió nagyságú esőcseppeket, jégdarabokat és az összetört faágakkal kevert sarat. A nap lassan már lemenőbe fordult, kezdődő homályba borítva a tájat, de a monolit felhőkön is túlnyúló teteje még javában fürdött a fényben. A legfelső kiszögelésen két alak ácsorgott, szembe fordultak a nappal és időnkét egymásra néztek. Amikor alább hagyott a vihar zúgása, a beálló csöndet a filigrán vékony hangja törte meg.

- ... olyan gyönyörű ez a hely... hm, úgy örülök, hogy elhoztál magaddal ide... és most mi a terved drága Isiászom?

- Ó kedves Ösztrogénám... - dörmögte mélyebb hangon az erőteljesebb alak - ha odalépsz a kijelzőkhöz rögtön meglátod!

Ösztrogéna odatipegett a számítógép konzolokhoz és érdeklődve kezdte tanulmányozni a villogó színes ábrákat...
- Tegnap éjszaka mindent gondosan beprogramoztam... – mondta Isiász

- Urbanizátor? Mit jelentsen ez Isiászom?

- Indítsd el a programot drágám, mindjárt megtudod...

... és Ösztrogéna engedelmesen elindította az Urbanizátor névre keresztelt programot...

A monoliton alig érezhető rázkódás futott végig, a kijelzőkön megjelent a lassan résnyire nyíló alsó rész. Az anyamonstrumhoz képest aprónak tűnő robot fej tűnt fel az egyre szélesedő nyílásban, majd egy hosszúkás potroh, végtagokkal. Ez a bizarrnak tetsző szülés percek alatt ment végbe. A magzat lassan az átázott talajra ereszkedett, a köldökzsinórja levált és visszahúzódott a bezáródó szürke téglalapba.

- Ó Isiász, hát ez csodálatos! – örvendezett vidáman Ösztrogéna -... és most mi fog történni?

- Pillanat és meglátod... – kacsintott Isiász és a konzolhoz lépett, lenyomott pár billentyűt és az Urbanizátor programja azonnal tovább futott...

A robot lassan térdre ereszkedett a sárban, szétnyomva maga körül a gőzölgő talajt és a növényzet maradványait. Lánctalpakat növesztett és egy hatalmas földevő géppé változott át. Mohón kezdte elnyelni a környező szerves és szervetlen anyagot, hátán a kéményei erdejéből szürke füst, gőz, korom és por csapott fel az égre. Ahogy haladt előre egykedvű útján, óriási szürke kocka tömböket pottyantott ki és hagyott maga után, szikláig lecsupaszította a talajt.

- Jaj, Isiászom! Kérlek, ne haragudj meg rám... – kezdte bátortalanul Ösztrogéna.

- Mi a baj kedvesem?

- Ilyet már csináltuk, ez így olyan unalmas lenne!
- Akkor javasolj valamit. – méltatlankodott Isiász.
- Naaa, ne sértődj meg mindjárt. – kérlelte Ösztrogéna - kellenének ezekbe az épületekbe lakók...

Isiász a fejét vakargatta, majd az ujjai a konzolon kezdtek táncolni, ennek hatására az Urbanizátorból pókháló szerű karok ezrei nyúltak ki a szélrózsa minden irányába és kapkodták el a környező fákon rémültem szűkölő, üvöltő majmokat... A bekebelezett apró élőlények kissé átalakítva, csupaszon, bamba pofával és csorgó nyállal pottyantak ki a gépezet fenekén. Kissé kábultam, de lassanként csoportokba verődtek és a kezükben tartott apró fekete tárgyakon marakodva eliramodtak a szürke kocka épületek irányába. Az épületek belsejében színes fények villantak, majd kaotikus hangzavar támadt.
- Jaj de szépek! – álmélkodott Ösztrogéna – Minek nevezzük el őket drágám?

- Legyenek ők a TéVéNézők! Jó lesz így kedvesem?

- Óh! – lehelte szerelmesen Ösztrogéna – Gyönyörű a nevük és a tevékenység is oly vonzó és csodálatos, amiért ennyire rajonganak!
Egy darabig elégedetten szemlélték művüket, gyönyörködtek a nagy betűs Teremtés nagyszerűségében. Az Urbanizátor egyre nagyobb köröket leírva újabb és újabb szürke tömböket pottyantott ki a hátsójából és népesített be igazi TéVéNézőkkel.

- Hiába ezek emberhez méltó dolgok! Olyan büszke vagyok magunkra! – mondta Isiász patetikus hangon.

Ösztrogéna hevesen bólogatott, majd lassan elkomorult...

- Mi a baj drágám? – kérdezte Isiász.

- Nagyon megharagszol rám, ha én is teremtenék egy új fajt? – kérdezte félénken.

- Dehogy drága Ösztrogénám, hova gondolsz?! Sőt, én igazán és nagyon büszke lennék rád!

Ösztrogéna odafordult a konzolhoz és némi gondolkodás után megnyomott pár gombot.
A csupasz nyálcsorgató bamba lények egy része ezúttal nem iramodott el az épületek irányába. Irdatlan rikácsolás közepette kezdtek marakodni az apró fekete tárgyakon, amit időnként a fülükhöz kapkodtak, belerikoltoztak, majd pedig földhöz vágtak. Eztán jól szervezett rohangálásba kezdtek a különböző épületek között és a fekete tárgyakat lóbálták és muzsikáltak vele.

- Hm, ez így tényleg sokkal érdekesebb... – nevette le magát Isiász – nevezed el őket gyorsan drága Ösztrogéna!

- Ó, hát lehetnének ők a SzámHordozók drága Isiász... – lehelte hálásan Ösztrogéna.

- Csodálatos ötleteid vannak drágám, nagyon kreatív vagy! Na menjünk drágám - karolt bele Isiász Ösztrogénába - még nagyon sok a dolgunk ebben  a galaxisban!

Isiász intésére a monolit komótosan elindult felfelé, a lemenő nap fénye pedig vidáman csillogott Isiász és Ösztrogéna makulátlanul polírozott színes oldallemezein...