William Styron - A nagy menetelés (The Long March, Európa Könyvkiadó 2010, fordította Dely István)
A kedvenc könyveim jó része is ilyen, a Svejk, a Meztelenek és holtak, az Éjfélre kitisztul, a 22-es csapdája - no meg hozzájuk jöhet még az Ötös számú vágóhíd, és a Most és mindörökké- egytől-egyig az értelmetlen pusztítás miatti egyéni, csoport, valamint civilizációs konfliktusok mély terepei. Ember tud-e maradni az ember ilyen körülmények között? Szembe lehet-e szállni a hatalmi gépezettel? Van-e igazságos háború?
Amikor megláttam Styron - A nagy menetelés című könyvét, felébredt bennem a nosztalgia. Egyrészt a húsz évvel ezelőtti olvasmányélményem (Sophie választ), másrészt a téma miatt. Már előre csorgott a nyálam...
A fülszöveg is csábító, ilyen hívogató szavakkal: tengerészgyalogos kiképzőtábor, koreai háború, katonai mentalitás esztelensége, aknatűz, erőltetett menet...
Csalódás volt a terjedelme, ugyanis ez egy kisregény. Az én hibám, elsiklottam felette. Lehet hogy ez okozza a problémáim nagy részét. A rövidsége, a kidolgozatlansága, a kevés karakter, az eltúlzott reakciók.
Az egyik főszereplő Culver moralizálása követi végig a történetet, ő a narrátora a cselekményeknek. A másik Mannix, aki ellenpólusa a katona archetípusát megtestesítő Templeton ezredesnek. Mindketten tartalékosok, végigcsinálták a második világháborút, de eltelt pár kényelmes, békés év. Félig kívülállóak. Elmúltak harminc évesek, már nem csak zsigerből, hanem értelemmel félve képesek kritizálni a körülöttük lévő egyenszürke világot. Mannix ízig-vérig civil, és makacs ellenszegülő, Culver okos, de opportunista, a hatalomtól félő ember, az a típus, akit beszippant-, és félig szögletesen lök ki a hadigépezet.
Nem hittem a szereplőknek. Sem a mozgatórugóik, sem a cselekedeteik nem voltak számomra hitelesek. Culver ott is hosszan tépelődött, és okokat keresett, ahol inkább tenni kellett volna. Átlátta az átláthatatlant is.
A nagy menetelést sem igazán értettem. Az embertelen voltát. 36 mérföld. Nem keveslem, szó sincs róla. Ez a hátországi menetelés talán nem forgat ki magából egy embert, és nem tesz hullamereven fáradttá százakat. A dagadt boka és feltört láb nem sorsfordító tényezők. Az elején az aknatűz leírásával keltett feszültséget sajnos nem sikerült fenntartani.
Vártam a koreai háborút. Ez is az én hibám, nem olvastam el figyelmesen az ismertetőt. Egy szó sem esik róla, csak a hátországban járunk.
A humor oldaláról közelítve a háború totális értelmetlenségét és kegyetlenségét (Svejk, 22-es csapdája) könnyebben tehető világossá és válik elviselhetővé az abszurditása. Ebben a történetben a humor morzsája sem volt fellelhető.
Szerelmemet, sajnos nem táplálta tűzzel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése