Mostanában - Rejtő és a mélyalmos tojás, Szürke és a menekültek, Ljubityel-világ

Szegény ember Rolleiflex-e

Apám kábé negyven évvel ezelőtt vette Leningrádban (egészen fiataloknak: Szentpétervár) ezt a Lubitel-2 nevű remeket. A "ljubítyel" tudomásom szerint amatőrt jelent, így a Lubitel-2 egy megfizethető árú, nem túl magas minőségű, középformátumú fényképezésre alkalmas analóg fényképezőgép (volt és még most is az), amit - a bevezető címével ellentétben - a szovjetek nem a Rolleiflex-ről, henem a Voigtländer Brillant nevű német gépről koppintottak. Vegyük észre az áramvonalas ízléses műbőr tokot is!
Hirtelen ötlettől vezérelve elvittem (a képen látható Beirette tok tartalmával) együtt egy fotósüzletbe, tisztításra, esetleges javításra. A Beirette VSN (made in GDR) ott is maradt pár napra, azonban a Lubitel nem szorult javításra, még ma is kifogástalan, azonnal használható állapotban van. Fekete-fehér film befűzve.

Még nem próbáltam ki, mert a digitális fotózással ellentétben ez a műfaj önmérsékletre nevel - 12 fényképet tud készíteni egy tekercsből, nincs lehetőség a próbálgatásra, mindegyiknek ülnie kell.

Mélyalmos tojás 

Nem tudom mi az, de az eladónő sem. 

Kérdésemre egy félszeg magyarázó mondat után ezzel zárta - Ne kérdezzen többet. - Nem is szeretnék többet tudni. - válaszoltam, és hazahoztam.

Tojásízű.

Ilyen: 

Akció közben pedig (úgy hasonlítanak, mint):

Menekültek

Magyarnak lenni ismét szégyen. Vagyis inkább folyamatosan az - szépen, kényelmetlenül be lehet rendezkedni ebben az állapotban. 

Szürke

Mostanában jártam a Kerepesi-temetőben is, egy esős napon (eső előtte, eső utána). Minden szürke volt, csendes. Előtte a Keletinél szerettem volna fényképezni, de nem jártam sikerrel. A Sziget utolsó napján történt, a pályaudvar és környéke tele volt külföldiekkel: fesztiválozó fiatalokkal és menekültekkel. Sajátos hangulat, mindenki láthatóan el akart tűnni innen, de különböző okokból - közben esett az eső. Nem akartam ellopni a lelküket - a többségüknek volt baja így is elég - fotó tehát nem készült.

A temető nyugodtabb helyszínt nyújtott, szinte üres, élőként csak pár csellengő idős járta, és még egy két kódorgó nézelődő, mint én. Minden szürke volt - a szürke és különböző árnyalatai - napfény sehol, a gondozatlanabb részeken néha elfogott a nyugtalanság. Amúgy szinte végig Gaiman járt a fejemben.

Mindenki mögött ott áll a Kaszás, de baszni rá, élni muszáj.

Rejtő

A fiam nyári kötelező olvasmánylistájában Rejtő Jenő - Piszkos Fred a kapitány is szerepelt, így nem is volt igazán  kérdés, hogy melyiket ajánljam. Cselekménylistát kellett írnia belőle, és rövid elemzést, ezért újra elolvastam. Azt gondoltam, hogy Rejtő megkopott, már nem tudja ugyanazt nyújtani, mint harminconévvel ezelőtt, a poénok közhelyesek lesznek, és így tovább, és így tovább. 

E helyett egy este folyamán végigszáguldottam az egészen, röhögtem és örültem. Rejtő még ma is él, és most is az volt az érzésem, hogy egy jó poénért a saját anyját is el tudná (tudta volna) adni. 

Hálistennek. 

Az elemzés elkészült, nem én diktáltam.*

Tövisek 

Mark Lawrence könyvét a Tágra zárt szemek ajánlották, és nem jártam vele pórul - a Tövisek hercege, és a Tövösek királya is hozta azt, amire éppen szükségem volt - baszós-kardozós, mégis okos történetet, és álszent moralizálás nélküli kegyetlenséget egy posztapokaliptikus világban. Persze a főhős nem véletlenül vált tizenéves korára ilyen szörnyeteggé, természetesen ennek is Freud az oka.

* nem a lófaszt



Frissítés: Amit szintén meg szerettem volna írni, csak kiment a fejemből. A Cink.hu meghalt. Sajnos. Béke poraira.