" - Az meg mi?
- Mindenféle, főnököm, mindenféle! - rikoltotta Lackó. - Nekem nem sokat használnak, de ha ebből a sárgából beveszek hatot - mutatott egy sárga tablettára -, akkor a hangok nem velem kiabálnak, hanem egymással.
- Az is valami."
Fülszöveg:
Budapest, 2015. A miniszterelnök születésnapi partija tragikus véget ér. A közjogi méltóság ugyanis belefullad egy tál minestrone levesbe. Kitör az országos pánik, a sajtó csak találgat, a rendőrség tehetetlen. Ferenczy nyomozó is abban a csapatban teljesít szolgálatot, amelyet a titokzatos, váratlan és felettébb kínos haláleset felderítésére hoztak létre. Szigorú államérdek, hogy minél előbb kézre kerítsék az elkövetőt, de hogy az Ébredő Magyarok terrorszervezet, az ellenzék mesterkedése, vagy valami egészen más áll a háttérben, annak kiderítése kizárólag az életközepi válsággal küzdő nyomozó tehetségén múlik .A Budapest Noir-ral külföldön is egy csapásra ismerté vált Kondor Vilmos első kortárs krimijének hősei itt járnak közöttünk. Éppen ezért húsbavágó, időszerű és csípős.
A miniszterelnök vajon természetes módon hunyt el, vagy valaki segítséget nyújtott neki, hogy jobblétre szenderüljön? Kezdetben minden pofonegyszerűnek tűnik...
Kondor Vilmos ezúttal kortárs krimit írt. Napjaink Magyarországán játszódó bűnügyi történetet írni nem könnyű feladat. Mindannyiunk retinájába beleégett a Fenyő-gyilkosság, az Aranykéz utcai robbantás, a korrupciós és egyéb botrányok, egyes ügyek zavaros átpolitizáltsága, így a rendőrség munkájának a megítélése sem mentes ezektől a momentumoktól. Magánnyomozók - ha vannak is itthon - gyakorlatilag láthatatlanok. A napi eseményeket és hátterüket csak nagyjából ismerjük, túlságosan testközeliek, a rendelkezésünkre álló információk még nem tisztultak le eléggé. Kevés itthoni dolog tud kibillenteni, igazán megérinteni bennünket. Nehéz ezért hiteles, mai bűnregényt írni, Kondornak - kis trükköt alkalmazva - mégis sikerült.
A könyv remek. Gordont ezúttal Ferenczy-nek hívják, Krisztinát Gabriellának, a lekvárt főző nagybácsi helyett sztrókos apát kapunk.
Ferenczy Gordon Zsigmondhoz hasonlóan makacs, kérlelhetetlen és magányos igazságkereső, mely morális csapdának az okát saját maga sem tudja igazán. Mindenkivel és mindennel szembeszállva, karrierjét is feláldozva akarja kideríteni a politikus halálának körülményeit. Bár rendőr, mégsem működhet együtt sem a kollégáival, sem a titkosszolgálatokkal. Igazi hard-boiled krimi alak, de kelet-európai változatban, megértésében jelentős szerepet játszik a vodka, a kevert, az olcsó cigaretta, a tabletták, a nyúzott arc és ruházat.
A történet egy alternatív - de nagyon ismerős - mai Magyarországot tár elénk, pezsgően halódó politikai élettel, lehangoló hétköznapokkal.
A főbb színterek Budapest és Veszprém, mellettük kis bakonyi településeken járhatunk. Veszprémben feltűnik a bevezető idézetben szereplő Lackó, ki nem más lehet, mint Szilágyi László punk festőművész.
Mint Kondor Vilmos minden írásában, itt is szerepet kap egy öreg járgány, gondolom nem véletlenül, nagy rajongója lehet a muzeális autóknak.
Nem szeretnék részletesebben írni az eseményekről, nehogy előre lelőjek nektek bármilyen poént.
A bűntől keletre az erőszakról, a kitartásról, a bosszúról, a magányról szól, és a felejtés lehetetlenségéről.
A Kondor-krimik erejét és súlyát a hétköznapi valóság aprólékos ismerete adja meg, a részletek szeretete, ettől lüktetnek elevenen a történetei. Úgy bontja ki a löncshúskonzervet, ahogy senki más, olyan gazdagsággal ábrázolja a lényegtelenebb szereplőket is, mint kevesen, úgy ismerjük meg a cselekmény helyszíneit, hogy szinte ott vagyunk mi magunk is. Az egyrészt-másrésztezés híveinek van egy másik oldal is, ami miatt a könyveit szeretem, ez a fanyar humora.
A könyv kiadója a Libri (Kondor Vilmos és az Agave útjai úgy tűnik szétváltak).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése