A fülszövegnél többet nem érdemes leírni a cselekményből, bőven elég ennyi.
Érzékeléssel nem megtapasztalható helyre érkezünk, pislákoló tudatunkkal kellene felfogni a tudattalant, haladunk egyre mélyebbre, egyre sötétebbre, ahol néha megpihenhetünk egy-egy kapaszkodóban, máshol a fény borzalmakat rejt, rejthet.A fene sem tudja, hogy tulajdonképpen mi is akar lenni a mélyben, miről is akar szólni a könyv. Túlságosan rövid, és zavaros ahhoz, hogy érteni lehessen.Nem a Sztrugackijok Zónájába kerültünk, nem is egyfajta sajátos Mitágó erdőbe, nem a Lost spirituális szigetére, hanem inkább mintha saját agyunkban haladnánk egyre mélyebbre.Talán a következő részben kiderül, hol vagyunk, és hová tartunk. Kíváncsian várom.
2014. május 21., szerda
Jeff VanderMeer - Expedíció
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése