Jeff VanderMeer - Kontroll

Szófosás, blöff, Lost.

Jeff VanderMeer - Expedíció

A fülszövegnél többet nem érdemes leírni a cselekményből, bőven elég ennyi.

Érzékeléssel nem megtapasztalható helyre érkezünk, pislákoló tudatunkkal kellene felfogni a tudattalant, haladunk egyre mélyebbre, egyre sötétebbre, ahol néha megpihenhetünk egy-egy kapaszkodóban, máshol a fény borzalmakat rejt, rejthet.

A fene sem tudja, hogy tulajdonképpen mi is akar lenni a mélyben, miről is akar szólni a könyv. Túlságosan rövid, és zavaros ahhoz, hogy érteni lehessen.

Nem a Sztrugackijok Zónájába kerültünk, nem is egyfajta sajátos Mitágó erdőbe, nem a Lost spirituális szigetére, hanem inkább mintha saját agyunkban haladnánk egyre mélyebbre.

Talán a következő részben kiderül, hol vagyunk, és hová tartunk. Kíváncsian várom.

Josef Škvorecký - Borúvka felügyelő szomorúsága

Montalbano hisztis, Maigret szomjas, Dávid Veron cserfes, Gordon Zsigmond csökönyös, Borúvka szomorú.

Josef Škvorecký könyveit nagyra tartom, közelebb állnak hozzám az írásai, mint Kunderáé, vagy Hrabalé, ezért nagyon örültem, amikor egy antikváriumban megláttam a detektívsztorijait.

100! Ft-ba került. Többet akartam adni érte, de az antikvárius nem értette, mindenképpen oda akarta adni a visszajárót.

A könyv tizenkét történetet tartalmaz. Sajnos az első kettő eléggé lapos volt, itt majdnem feladtam, de aztán beindult. De még hogy! Borúvka mélyen szomorú, minden esetnél, ahogy haladunk egyre beljebb, és értjük meg egyre inkább a történetek szereplőinek mozgatórugóit – félelmeiket, gyengéiket, dühüket, vagy közönyüket – egyre szomorúbb. Kerek képe, joviális megjelenése, izzadós, teszetosza alakja mögött azonban érzelmes ember, és briliáns elme lapul.

A történetek sajátos zárásaként hosszú nyakú, kontyos, pihés tarkójú fiatal kartársnőjének diktálja le szenvedő szerkezetű megoldásait. Saját gyengéi miatt áll mindig közelebb a megoldáshoz, mint nyomozótársai.

Robert Kirkman – Charlie Adlard: The Walking Dead 16. – A Larger World

A Walking Dead-sorozat jelenti számomra A képregényt.

Fekete-fehér rajzok, amiben a dolgok is feketék és fehérek. Ölsz és túlélsz, vagy feladod és meghalsz – más választásod nincs.

Rövid idő után kiderül, hogy a kinti dolgokkal – a zombikkal – meg lehet birkózni, a bennünk bújó ördöggel viszont nagyon nehéz. Ez a világ deformálja a lelket, megerősít, de egyben immunissá tesz az erőszakra.

A felnőttek sem könnyen birkóznak meg ezzel, de hogyan tud teljes értékű emberré válni egy gyerek, aki már ilyen körülmények között kellett, hogy felnőjön?

Rick és kis közössége ismételten válaszút elé kerül. Egy új világ tárul eléjük, mely lehetőséget ad arra, hogy újraépítsenek egy sajátos, mikro-civilizációt.

Nem túlélni, hanem élni – immár ez a tét.

Bohumil Hrabal - Szigorúan ellenőrzött vonatok

Hrabaloztam újra, a szemaforos, a gombosvégű falloszt imitáló borítós kiadású verziót, hála az Európa Könyvkiadó új sorozatának. 

Erős, és komoly, sötét tónusú írás, túlmutat a sörözős, életörömtől harsogó hrabalozáson-pepinezésen. 

Van benne persze az is, ki ne emlékezne a Menzel által vászonra vitt pecsételésre, süvölvény-életem egyik legforróbbnak tartott filmjelenetére. Aki nem emlékszik rá, vagy nem látta, keresse csak meg Hubicka forgalmista úr és Zdenicka párosáról készült képet, melyen úgy mered felfelé a fekete-fehér női tompor, hogy szem, és férfilélek nem marad szárazon. 

Cselekménye egy kis vasútállomáson játszódik, ahol Milos egy éjszaka alatt érik férfivá, a második világháború végjátéka idején. 

– Maradatok volna otthon a seggeteken – mondta a drezdai gyorsteher vezetője a gyújtóbombázásból megmenekült pizsamás németeknek, és persze a németeknek úgy általában. 

Kellene mindenkinek egy lichthóf, ahová belekiabálhatná az ember a gondjait, mint ahogy a galamblelkű főnök úr szokta, egyfajta lelkigyakorlatként. 

Hrabal nem az én íróm, de ez a könyve megérdemli az elismerést.

Florian Illies - 1913

Tipikusan az a könyv, amit soha nem fejez be igazán az ember. 

Lapozgatja, ízlelgeti. Bele-bele olvas. Leteszi, és újra előveszi.

Kis színesek, időrendben, havi események 1913-ból, művészekről – írókról, festőkről, zenészekről, és politikusokról, közéleti figurákról. 

A kor: az I. világháborút megelőző év, főszereplők: Picasso, Matisse, Kafka, Musil, Hitler, Jung, Freud, Ferenc Ferdinánd, Kokoschka, és még sokan mások. 

Ki ne olvasna a robbanás előtti évről, és ezekről a figurákról apró szösszeneteket, emlékfoszlányokat, elbűvölő, a közelgő háborútól még nem terhes történeteket, melyekben a gyarlóságaik, hétköznapiságuk is megjelenik?

Elragadó könyv, vagy úgy is fogalmazhatnánk, hogy kurvajó.

„A londoni Times beszámol róla, hogy az osztrák-magyar trónörökös, Ferenc Ferdinánd duzzogva visszavonult a csehországi, Konopiste-kastélyba, és ott a gyerekszoba padlóján fekszik. Minden vendégnek, aki odalátogat, megparancsolja, hogy feküdjön le ő is a földre, és segítsen neki a sínek bővítésében. A császár állítólag már rég beöltöztetett lakájnak néhány pszichiátert, hogy feltűnés nélkül megfigyelhessék Ferenc Ferdinándot, és gondját viseljék. Ferenc Ferdinánd egész nyárra elbújik a kastélyban, hogy minél messzebb legyen Bécstől – a furcsa öreg császártól és mindenekelőtt Conrad von Hötzendorf vezérkari főnöktől, aki folytán-folyvást megelőző csapást akar mérni Szerbiára.”

"Rainer Maria Rilke náthás."

"Franz Kafkának egyébként – ő is egyike azoknak, akik rettenetesen félnek, ha egy nő levetkőzik – egyelőre egészen más gondja va. Villámként hasít bele egy gondolat. Január 22-éről 23-ára virradó éjjel körülbelül kétszázadik levelét írja Felice Bauernek, és megkérdezi: „Egyáltalán el tudod olvasni a kézírásomat?”"

"Robert Musil Bécs 3. kerületében, az Untere Weissgerber-strasse 61.-ben lakik feleségével. Olyan ember, akinek nagyon sok tulajdonsága van. Ápolt, edzett, az összes bécsi kávéházban neki van a legfényesebben pucolt cipője, és napi egy órán át súlyzózik és térdhajlításokat végez. Elképesztően hiú. De az önfegyelem megnyugtató ereje is sugárzik belőle. Kis noteszébe feljegyez minden szál elszívott cigarettát; ha a feleségével hál, bejegyez egy „C”-t – mint coitus – a naplójába. Rendnek kell lennie."

"November 20-án Franz Kafka ezt írja a naplójába: „Moziban voltam. Sírtam.”"

"Végre itt a tavasz! Friedrich Braun középiskolai tanár és felesége, Franziska büszkén tolják a babakocsit a müncheni Hofgartenben, december óta egy kicsi Eva szülei. Eva Braun hat hónapos, amikor május 25-én, vasárnap a 24 esztendős Adolf Hitler a városba érkezik."

Mostanában

Tar Sándor - Szürke galamb

Súlyos könyv, ólomnehéz. Érdektelen, ki a gyilkos, ha volt is egyáltalán, vajon mitől kergül meg a város, miért hullanak és ölnek az emberek, és pusztulnak a galambok? Rendőrök, bűnözők, titkos rendőri szervezet, a jóisten sem igazodik el azon, ki kicsoda itten. Fojtott mondatok sora után választ kapunk a fontosnak tűnő kérdésünkre - ki követte el, és miért -, csak hogy még jobban elbizonytalanítson, és rávezessen: az aljasságoknak valójában nincs igazi oka, csak okozói.

Robert Holdstock - Mitágó erdő

Sok szeletnyi múlt, egymásra rétegződve, sajátos mítoszokkal, melyet a hősök agya teremtett, vagy valamilyen kollektív emlékezet szült. Mély, sötét fantasy.

Jo Nesbo - Police

Nesbo könyv Hole nélkül? Ajjaj. 

Spoiler! Nesbo nem nyírja ki Hole-t, bár párszor eljátszik ezzel az ötlettel a könyvben: lehet, hogy már szívesen eltüntetné a színről, de nincs elegendő bátorsága hozzá. 

Hole és társai rendőrgyilkosok után nyomoznak a sorozat tizedik kötetében, jól működik az elterelő szál is. Kiváló krimi. Csak pár darabját olvastam a sorozatnak, el kellett volna előtte olvasni a kilencedig részt, a Kísértetet.

Steven Saylor - A holtak méltósága

Kicsit Caleb Carr könyveire (A halál angyala; A sötétség angyala) emlékeztet, de sajnos nem üti meg azt a szintet. A színhely a texasi Austin, a kor az 1880-as évek. Az íróvá cseperedő O. Henry, azaz William Sydney Porter visszaemlékezéseiből ismerjük meg a korabeli cselédgyilkosságokat, a dél polgárháború utáni társadalmi feszültségeit. Az elkövető(k) személye hamar kikövetkeztethető.

Wolf Haas - Az örök élet

A Brenner. Lehet, hogy hatásvadász ez a fajta írói stílus, de működik. Egy idő után beszippant a furcsa logikája, nem ritkán az volt az érzésem, hogy Rejtőt olvasok.

Bohumil Hrabal - Sörgyári capriccio

Kell, hogy legyen kapcsolat valamilyen módon a könyveiben ábrázolt világgal, hogy megfogja az embert B.H.. Aki nem élt az "átkosban", aki nem ismeri társadalmi viszonyait, feszültségeit, mindennapjait, annak valószínűleg keveset mondanak a regényei. Josef Skvorecky mindig is jobban bejött nekem, Hrabal írásaival - bár éltem az elmúlt rendszerben is - nem igazán tudtam mit kezdeni. Csak a vásznon értettem, ahhoz viszont kellett Menzel szemüvege.

Hrabal számomra egy dolgot jelent, az életörömöt. Itt Maryskán, a szöszke és szeszélyes gondnokfeleségen keresztül kapjuk meg - akibe mindig is szerelmes voltam, és leszek. És természetesen folyik a sör.

Georges Simenon - Maigret és az idős hölgy

Felejthető darab egy tengerparti nyomozásról. Ugyan sok calvados fogy, de Maigret ezúttal kevésbé morózus, kevesebbet eszik, nem nagy átéléssel iszik, így a ki volt a gyikos? - a Simenon-krimik esetében számomra amúgy is másodlagos - kérdése még kevésbé izgatott.

Daniel Banulescu - Csókolom a segged, szeretett vezérünk!

Banulescu zavarba ejtően őrült. A könyve nem igazi regény, inkább ötletfolyam, mint az Üvegtigris, mágikus, mint a Kossuthkifli, lazán összeköti jó pár kiváló ötlet, ragyogó humorral, rengeteg erős mondattal fűszerezve. Egy trilógia első része, ha megjelenik a többi kötet is (Bukarest hét királysága; Minden idők legjobb regénye) magyarul, talán jobban érthetővé válik, de az is lehet, hogy az érthetőség a kárára lesz.

44

44

írta búkfaló bill verse

Negyvennégy telem tova már

Harap az idő foga

Lehetek-é még szőke herceg?

Azt hiszem, már csak Yoda.

Lehorgonyoztak, kikötöttem

Szerető szívem tele

A mókuskerekem komfortos

Könyvet is raktam bele

Hajam már eltűnt, fogaim szépek

Szőrös majd’ minden részem

Zilált belsőmet rendbe tehetném

Cihónál potom pénzen

Járok-kelek a világban

Nyitott szemmel és látom

Hogy fejlődik az emberfia

Transzhumán állattá, barátom

Ennyi, innyi és alunnyi

Szerennyi, bannyi és félnyi

Az élet értelmét megtaláltam

Sajnos buta, ezt ki érti?!

Reggel felkelek, tolok két kávét

Csipásan járok négy lábon

Ihatnék többet, akár vagy százat

Felébredni már nem vágyom