King Kong influenza

... a szokásos Előbeszéd gyanánt most csak annyit említenék meg... halovány lila segédfogalmam sincs róla, hogy bizonyos képek (mint például ?emez?) mi végre bukkannak fel az agyam, ki tudja melyen funkcióért felelős részeiből... Tulajdonképpen mindegy... az ezen való morfondírozásomnak kb. annyi értelme volna, mint egy adag csigahányásnak... ;-) Ma erre futotta...

King Kong influenza - írta Szergely Butov írása

A páciensek lázas aggyal és homályos szemmel, türelmetlenül fészkelődve ültek a váróban. Terjedőben van az influenza, várták az öreg dokit, hátha ő majd mond valami okosat... Az ócska neon ütemesen zúgott és villogott, ezeréves prospektusokkal telezsúfolt dohányzó asztal mellett Gizi néni ült. Időnként felpillantott a skandináv rejtvényből, amikor egy-egy élesebb hangfoszlány eljutott a füléig...

- Már egy órája nem jött ki senki... Mi lehet odabent?
- Ugyan hagyja már, mindig ezt csinálják!
- Persze, mert hátulról mennek be a csókos betegek... legközelebb én is oda állok.
- Tudja az az ötszáz forint nem mindegy nekem, kevés a nyugdíjam.
A zúgolódásra az asszisztensnő kidugta a fejét az ajtón. Zavartan szedte össze a receptet és beutalót kérőktől a papírokat ... általános hőbörgés kezdődött...
- Valika mit csinálnak ott bent ennyi ideig?
- Meg is műti a doktor úr a nénit?
- Mindig ezt csinálják, én már két órája ülök itt...
- Amióta én itt vagyok, még nem jött ki senki...
- Ezért fizetem az adót? - kérdezte egy középkorú úr...
- Kérem! Legyenek türelemmel, a doktor úrnak el kellett szaladnia egy sürgős beteghez... A hölgy csak a beutalójára vár, leültettük...
Ajtó becsukódott, ismét nyomasztó csend telepedett a váróra...  
- A néni cukros?
- Tessééék? Mit mondott aranyom?
- Azt kérdeztem, hogy a néééni cukros e?
- Ja... nem kedveském, én szíves vagyok...
- Hogy mondja?
- Mondom szívgyóóógyszert jöttem íratni...
- Jaaa éértem!
- Itt tetszik lakni a közelben?
- Jönnek értem a lányomék...
- Ne ordítsanak már kérem!
-  Tessééék?
- Az a két diákot előre kéne engedni, nagyon lázasak...
- Szó sem lehet róla! Lehet, hogy maga előre engedi őket, de én nem! Én voltam itt előbb!
- Mit idegeskedik a néni? Tán siet valahova? Nekünk nyugdíjasoknak nincs más dolga, csak ülni, enni, pihenni, tv-zni! - mondja üdvözült mosollyal egy piros arcú néni...
- Nekem ne dumáljon az, aki a pohár után nyúlkál... - mondja ingerülten az előző ...
- Magának ehhez semmi köze!
- Most is be van szeszelve...
- A szemtelenségének is van határa... mondta a piros arcú néni és felpattant a helyéről... Majd visszajövök akkor, amikor maga nem lesz itt!
- Jobban is teszi, ha elmegy...
Erre a piros arcú mindig mosolygós néni az ajtóból visszafordult és rázendített, de már nem mosolygott...
- Gyere ki! Gyere ki, te okoska! Játsszuk le! Megvárlak ám...
- Bezzeg az én időmben, ilyen szabadszájúság nem volt! - kontrázott egy öregúr - Az étkezdében az volt kiírva hogy "szemérem főzelék". Rákosi alatt nem lehetett még azt sem kiírni, hogy "tök", nem hogy ezt...
- Maradjon már Szikora bácsi!
Szerencsére megérkezett az orvos...
- Jaj de sokan vagytok gyerekek, ez a fránya King Kong influenza... Valika jöjjön kérem! Hatkor vége a rendelésnek és még itt ülnek harmincan...