...cukros Lenin

... előbeszéd gyanánt most már tényleg nem tudok mit mondani... :-) Az lett, hogy változtatni kényszerültem bizonyos dolgaimon. Komoly következményként oda lett a jó öreg szplín, oda biz... ;-( Kezdtem úgy érezni nem vagyok tovább önmagam, belül valami elhagyott, ÖnAmagam csak az már egy másÖn... Fényévekre került bármi frusztrálatos... Persze a környezetem nem irigy, így mindent megtesznek, hogy az általuk oly kedvelt bipoláris visszatérjen... Jól elhelyezett megjegyzések, kitekert szituációk tömkelege kíséri  utamat... De még küzdök... nem szoktam győzni, nem is nyerek (igény nincs rá)... Ennyit rólam. :-P
Szóval, ez az írásom egy péntek esti sírva röhögős egymás ugratás következménye lett. Magához az estéhez csak a címében kapcsolható... Minden ellenkező híresztelés ellenére kiba. jó szórakoztam az elejének megírásakor, az már más kérdés, hogy bele tört a bicskám...    

...cukros Lenin - írta Szergely Butov írása

 

... egy szép keddi napon Szuhonyik elvtárs behívatta a városi művésztelep összes alkotóját a pártszékházba. „délelőtt tízre fáradjanak ide az elvtársak”, így szólt a párttitkár elvtárs rövid üzenete. Blazsek és Végh elvtársak már ott toporogtak a lépcsőházban kialakított előtérben és idegesen szívták a cigarettájukat. Vajon mit akarhat a párttitkár elvtárs? Ráadásul az egész művészteleptől? Majorosi elvtárs, a művésztelep igazgatója a dohányzó asztal melletti piros műbőr fotelben üldögélt. Keresztbe rakott lábbal komótosan kavargatta a kávéját. Az asztalon lévő Pravda-t lapozgatta, nem mintha tudott volna oroszul... Kicsit késve ugyan, de megérkeztek Kottyán és Rezeda elvtársnők is. Körülnézve a büszkeségtől dagadó mellel és ragyogó arccal kezdték szemlélni a folyosót ékesítő munkáikat.

-        Blazsek elvtárs, maga még nem is látta ezeket a hímzett drapériákat! Képzelje a finom-szövő kollektíva nő dolgozói társadalmi munkában, megadott normaidőre elkészítették a terveim alapján, ezt a Lenin és Sztalin elvtárs portréival ékesített sötétítőfüggöny kollekciót! Gyönyörű lett, tán még sorozatban is gyártani fogják!

-        Kiváló munka Rezeda elvtársnő... nyögte idegesen Blazsek elvtárs.

-        De ezt biztosan nem látták még az elvtársak! Dicsekedett a faburkolatra mutogatva Kottyán elvtársnő. A kézzel készített Kreml intarzia is az én munkám! A Fényes Ösvény asztalos üzemben készült! Nézzék ezt a finom csiszolást és lakkozást! Hát nem gyönyörű?

-        Bravó Kottyán elvtársnő, bravó! Kiváló munkát végeztek! tapsoltak mind az elvtársak...

Kivágódott a párttitkár párnázott iroda ajtaja, Vetyerok elvtársnő szólt ki rajta, Szuhonyik elvtárs titkárnője. Mindenki oda nézett... húszas évei közepén járó hirtelen szőke nő, erős sminkkel, fehér, szinte átlátszó blúzban, méretes keblekkel...

-         Csendesebben legyenek az elvtcsak! Szuhonyik elvcs éppen telefóóónál! Budapesttel, ugye ééértik elvcsak!

Súlyos csend ereszkedett az előtérre, Blazsek elvtárs rémülten pislogott...

-        Kááávééét kérnek amúúúgy? Most tettem fel... nyekeregte Vetyerok elvtársnő, de a választ nem várta meg, már húzta is volna be az ajtón a formás hátsóját...

-         Vetyerok – Betyaroook... na, te sem társadalmi munkában baszol aranyom... gondolta Majorosi elvtárs, aki közben szépen elkortyolgatta a kávét, elmosolyodott és megszólalt.

-         Elvtársnő drága! Megnézné kérem, hogy beszél e még Szuhonyik elvtárs a telefonján?

-         Drága Majorosi elvtcs! Persze... Jaj, hááát éééppen most tette leee... igazgatta a haját a nő.

-         Értem... Akkor mi most bemennénk a pártitkár elvtárshoz. Elvtársnő, kérem, jelentsen be Szuhonyik elvtársnál, hogy mindannyian megérkeztünk.

Vetyerok elvtársnő előre hajolt, hátrafelé tolta kerek fenekét, a szoknya belátást engedett. Ő diszkréten kopogott a belső ajtón és fülelt. Majd, mivel nem érkezett válasz, benyitott az irodába... Szuhonyik elvtárs barna öltönyében háttal ült az ajtónak. Lábait felrakta az íróasztalra, hintázott a bőr foteljában és az ablakon bámult kifelé a Lenin körútra.

-         Szúhó eeelvcs, megérkeztek a művésztelepi elvcsak. Bejöheeetnek?

-         Vetyerok elvtársnő, hányszor kértem magácskát, hogy mások előtt ne hívjon Szúhó-nak! Jöjjenek csak, küldje be őket!

-         Jaj, elnéézéést Szuhonyik eltvcs! Majorosi elvcs, a párttitkár elvcs vááárja önöket!

A művész elvtársak, Majorosival az élen, mind betódultak a pártitkár elvtárs irodájába...

-         Ááá Majorosim! Gyertek, foglaljatok helyet, beszédem van veletek! mutatott a tárgyaló részre Szuhonyik elvtárs.

-         Erőt, egészséget Szuhonyik elvtárs! zengték kórusban a művészek és szép sorban leültek...

-         Vetyerok elvtársnő, hozzon kérem vodkát! Most ne zavarjon senki, fontos dolgokat kell megtárgyalnunk az elvtársakkal!

-         Érdeklődve hallgatunk Szuhonyik elvtárs! ...kezdte Majorosi elvtárs... Miben lehet szerény művésztelepünk a szolgálatodra?

-         Ugyan elvtársak! Nem engem kell szolgálni, hanem a pártot és a dolgozó népet! Tehát a pártbizottság úgy döntött, hogy városunkban Lenin szobrot kell állítani...

Néhány hónappal később a sokat emlegetett dolgozó nép kitörő örömmel és szocialista buzgalommal vette birtokba a felújított és Lenin elvtárs szobrával ékesített közparkot.

Egy szép napon megcsörrent Majorosi elvtárs telefonja, Szuhonyik elvtárs volt a vonal végén...

-         Halló Majorosim? Szuhonyik vagyok, a Lenin szobor ügyében kereslek...

-         Hallgatlak Szuhonyik elvtárs, miben lehetek segítségedre?

-         Még is mit képzeltek ti magatokról? Lenin elvtárs egy szikár karizmatikus alak volt, tán idő közben cukros lett, hogy a szobrotok ilyen kövér és ekkora a feje?

-        Hiszen jóvá hagytad a kisplasztikát, te szerencsétlen... gondolta Majorosi elvtárs ... Engedelmeddel Szuhonyik elvtárs. Lenin elvtárs itt nem kövér, hanem jól fel van öltözve... Az volt az előzetes koncepció, hogy a kapitalizmus zord teléből nyit a szocializmus tavaszába...

-         Jó, jó... de azt is rebesgeti a sok prosztó, hogy azért olyan rogyasztott a térde ennek a vén trottynak, mert éppen a reterátra kocog! Tajtékozta Szuhonyik... A múltkor valami marha klozet papírt rakott a kezébe és a kalapjára szart... Hát ezt hogyan magyarázom majd ki a főtitkár elvtárs előtt?

-         Szuhonyik elvtárs, muszáj volt a szoborkompozícióba egy kis dinamikát vinni, érzékeltetni a szocializmushoz vezető rögös utat. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy annak kapuján benyitni nehéz... így Lenin elvtárs sziszifuszi erőfeszítés közben ábrázoltuk...

-        Igazi nagy gazember vagy te Majorosim! kedélyeskedett Szuhonyik elvtárs... Minden córeszből kivágod magad...

-        Te meg egy prosztó vagy és nincs affinitásod a kultúrához.... Gondolta Majorosi elvtárs és letette a telefont...