Tóth Krisztina - Hazaviszlek, jó?

Tóth Krisztina (1967- ) költő, író, műfordító (számos irodalmi díj birtokosa), Budapesten él, történetei is javarészt itt játszódnak.

A Hazaviszlek, jó? című kötet (Magvető, 2009) novellákat, tárcanovellákat tartalmaz, öt nagyobb egységre osztva.

A városban mászkálva, villamosozva, metrózva tapasztaltakat prózává átalakító Teiresziász történetektől  az egyes szám első személyben írott, a mindennapi otthoni apróságokat tartalmazó  Háztartási parajelenségeken át a bennünket körülvevő világ Tar Sándorhoz hasonlóan szociografikus mélységű megfigyelésétől Cserna-Szabó András végtelen fantáziájáig, és humoráig ötvőző további fejezetekig (A kalap közepe; Sors, nyiss nekem tért; Hazaviszlek, jó) minden megtalálható ebben a könyvben, ami miatt  az embernek olvasni érdemes.

51 rövid írás. Egypercesek, Örkény óta tudjuk, hogy - mint egy rövid versben - mennyi minden elfér mégis ezekben az apró történetekben.

Finom humor,  szelíd szarkazmus, mély emberismeret, merész, de nem harsány szókimondás, okos ötletek jellemzik a kötetet. A tárcanovellák műfaja nem enged meg hosszabb időzést egy-egy eseményen, nem enged erősebb kontúrú jellemábrázolásokat, pillanatképeket kapunk inkább, reflektorként kiemelve történéseket, alakokat.

Hajléktalanok, szatyros nénikék, kiállhatatlan cipőbolti eladók, postások, magyarkodó agynélküli antropomorf, külföldre utazó hentesfiú, kedvenc háziállatok, íkávés felújítás, fiatal és idősebb szerelmesek - megannyi hétköznapi szereplő, rajtuk és a mesélő szemén keresztüli mély megfigyelések sora.

Homokakváriumként lepergő életek, véletlenszerűen összerendeződő bonyolult minták, kapcsolatok, melyek szétesnek, majd újrarendeződnek...

  

A fásult tekintetünk előtt többnyire rejtve maradó megkapó emberi pillanatok, vagy tömény hülyeség, esetleg aljasság, ezekben szemezgethetünk, ezek vagyunk mi.

(Csak az a rusnya borító ne lenne..)