Csepregi Tamás - Szintetikus álom

Szolídabb delírium tremens  hatása alatt éjszaka, hazafelé menet, amikor a fények, és az arcok összefolynak, ahol a közvetlenül szemünk elé kerülő bóklászó antropomorfok zombikként válnak szét előtted, és némelyik rádszegezi lassú, hideg, üres tekintetét...
Ez a mai Budapest ivás, vagy egy nehezebb nap után. Bár előtte sem sokkal élhetőbb-, másabb közeg. Nehéz megszokni, ha meg lehet egyáltalán ezt a Janus-arcú mocskos és egyben gyönyörű várost...

Képzeljük el mindezt ötven, vagy száz év múltán:

Pest-Buda Agglomerátum Rt. - az irányítást  átvette a Cég, mely monopóliumként, oligarchaként uralkodik a város felett (igazi, beteg vadkapitalizmus). A rend már régen a múlté, a rendfenntartás hamis illúzióvá vált. A város inkább már városállam, szigorú, zárt határokkal (fal), a külvilág az ittélők számára nem létezik, a halál-, a deportálások, és az erőszak mindennaposak.

Pusztító vírus fertőzi a fásult lakókat, mely kezdetben megtizedeli a várost, később már nem tudja ellensúlyozni a túlnépesedést sem. A fertőzötteket és a rendszerrel kollaborálni képteleneket kitaszítják (aktív közreműködő szerv a Szolgálat) - ami rosszabb a halálnál is. Hogy miért rosszabb, nem tudjuk meg, ezt a kérdést a szerző nyitva hagyja a számunkra.


Pest-Buda vs. Budapest névcsere szimbolizálja a város változását, az ipari, laposabb, szürkébb, zsúfoltabb, lepusztultabb Pest válik hangsúlyosabbá.

Duna - a keringő kék, tiszta folyama helyett bűzlő csatorna. A díszlet elemeibe tartoznak még többek között: monszuneső, szürkület, graffitik, omladozó falak, és málló vakolat.

Kifinomult technológia, legális és féllegális drogok - teljesítményfokozók, és lassítók teszik élhetőbbé az egyébként szegény, háború utáni, elszeparált, élhetetlen életet. A fogyaszthatatlan termékeket, a szintetikus élelmiszereket harsogó reklámok hirdetik, melyek belesülnek a retinádba és az agyadba. Itt minden ami természetes, az méregdrága és szinte megfizethetetlen.

Agresszív punkonk, lézengő zombik, gyári munkások, szerencsejátékosok, arctalan százezrek,  gengszterek, hivatalnokok és menendzserek:  a szerencsétlenek tömegeinek és a kis számú szerencséseknek a közege. Pongók - kínaiak tömegei élnek még Pest-Budán, többségük a Kínai Legitim Körzetben (volt nyolcker) akik közül a kivételezettek várost képeznek a városban.

Az ilyen világban könyv helyett az egyik kézbe hitelkártya a másikba fegyver való.

Üres, céltalan életek sora - a mai végletes világunk sötét tónusú, szomorú karikatúrája.

"De kinek is mondhatnám el? Kit érdekelhetne? Egyedül vagyok. a város utolsó zongoristája. A hangszerek nem ebbe a gépvilágba valók. Élek, amíg megadatik."

Folyékony, gördülékeny a szöveg, Csepregi Tamás igazi mesélő vénával van megáldva. Nem tipikus regény, nincs eleje, közepe vége, novelláskötet, mely novellákat a közös helyszín és világ fűzi össze. Jórészt egyes szám első személyben írott, sokszereplős cyberpunk thriller, hihető, hús-vér karakterekkel.

A Szintetikus álom kiváló szórakoztató irodalom, érett írás egy elsőkönyves szerzőtől (Tuan kiadó, 2009).

Vajon mikor jön a következő?