Zöld zóna

Ráérek, a pulyák vidéken (hehe, az egyik szemem sír, a másik nevet), munkahely után van idő (még) a monitort bámulni, blogot írni.

No de minek is? Kezdetben arra szántam, hogy szita agyamnak támaszt nyújtson egy-egy könyv elolvasása után. Mintegy katalógusként: író, kiadó, könyvcím, főbb szereplők, történet, érzéseim, ilyesmi.

No de a blog nyilvános, ami maga után vonja, hogy könyvekről pont ezekre az emlékeztetőkre, vagyis ezekre ilyen formán nincs szükség. Sőt bosszantó, vö. spoiler. Könyvismertetésekre lusta vagyok (lusta bizony), kritikához pedig nincs meg a kellő lényeglátásom, bátorságom.

Marad hát a szabadidőmben pár bejegyzés, unaloműzőnek (legalábbis az én unalmamat űzi). Meg hát szürreállat bejegyzései, ha venné a fáradtságot.

Még így, vendégek nélkül is megy ez...

Node íme a mai tapasztalat, a Zöld zóna.

Ami nem egy kisvendéglő, nem is egy kisadag vegetáriánus étek.

Hanem mozifilm Paul Greengrass-tól. Aki látta a Bourne-filmeket, nagyjából már tudja is, hogy mire számíthat, sűrű jelenetekre, Matt Damonra, okos történetvezetésre.

A Zöld zóna jó film, de a Zöld zóna idegesítő film. Ugráló kameramozgás, elmosódott és szuggesztív képek garmadája közel két órán keresztül. Szem nem bírja, torok kiszárad (sör nincs a közelben). Ez a fajta kameramozgás adja az alapfeszültséget, de kevesebbel is megelégedtem volna.

Jók a karakterek, hihetőek a szituációk, reálisan ábrázolt a háború pokla. Háborús film, mégis - viszonylag és szerencsére - kevés a lövöldözés. Damon főtörzsőrmestert* játszik (ha lehet hinni a fordításnak), aki felderíti az iraki tömegpusztító fegyverek nemlétének igazságát. Tűzön, vízen át. Nem törődve a következményekkel, ha kell, szembeszállva feletteseivel. Okosan összeillesztve a kirakós darabjait. Fut, vezet, öl, tárgyal a legmagasabb szinten. Léteznek még ilyen emberek, mármint akik megszállotjai a munkájuknak, sőt, az igazságnak.

Nézd meg, ha van rá kedved.

*De hogyan képes egy altiszt a filmben ábrázolt szellemi teljesítményre? Amerika ilyen gazdag lenne?