Mostanában

Charles Bukowski - Vegyes felvágott

Hála a Trubadúr Kiadónak, vagy Szász Zsoltnak, továbbra is folytatódnak Bukowski életművének hazai megjelenései.

Ez már a tizenegyedik kötete itthon, a Septuagenarian Stew magyar kiadása.

Mindig megnyugszom, amikor felbaszom az agyam a szenvedés lélektelen hazai szépirodalmi tükrözése trükközése után, ha előveszem Bukowski valamelyik novelláját, vagy versét. Ez a könyv kiváló áttekintést ad Buk írásaiból, érdemes kóstolgatni. Ha ezt a faszit olvasom, a dolgok valahogy a helyükre kerülnek, az írásaiban ott az ÉLET, olyan sivár, örömtelen, vagy éppen apró dolgokon keresztül megfoghatatlanul boldog, amilyen valójában.

Megtudhatjuk belőle, hogy ISTEN EGY KÉTSZÁZ KILÓS LESZBIKUS NÉGER (aztán persze alkeszünk a fal felé fordult, és aludt szépen tovább).

Max Brooks - World War Z

Hát igen, a zombik. Hála a The Walking Dead képregényeknek, másként tekintek már a zombis történetekre, mint korábban. Követhetetlenül sok nézőpont jelent ugyan meg a könyvben, a vége felé már egy kicsit érdektelenné is vált, de ebből az írásból is látható, hogy ha eljön a zombiapokalipszis, nem a zombiktól kell igazán félni, hanem önmagunktól, és az élőktől. Jó és okos könyv, benne a diósgyőri várral. Hiányoltam kicsit annak a bemutatását, hogy a zombi is ember volt valamikor, zombit ölni talán több a ravasz egyszerű meghúzásánál, bár az eltelt hosszú évek, a szenvedés indokolhatja ezt a fajta közönyt. 

Kíváncsi lettem a filmre is.

Ha eljő a zombiapokalipszis, akkor vajon zombik lennétek, vagy élők, vagy inkább apokalipszis?

Kondor Vilmos - A másik szárnysegéd

Dedikált Kondor-kötetet kaptam a blogján indult játékának jóvoltából, bár inkább nyertem, mint kiérdemeltem. 

Sajnálom, hogy Gordon Zsigmond konok és kérlelhetetlen karaktere már a múlté, szerintem volt még benne szufla, de tiszteletben kell tartani az író döntését.

Ez a könyv nem krimi, hanem kalandregény, Wertheimer Miklós hadnagy (Horthy kormányzó fiatal szárnysegéde) folyamatos menekülése, az egyik hóna alatt a Szent Koronával (vagy másolatával?), a másik hóna alatt egy hisztis nővel, díszlet a második világháború, Szálasiék nyilas hatalomátvétele, és a Sándor palota, fél Magyarország, majd Ausztria.
Sokszor volt az az érzésem, hogy Rejtő Jenőt olvasok, A másik szárnysegéd - szokás szerint - lebilincselő stílusban megírt regény lett.

Neil Gaiman - Óceán az út végén

Gaiman fantáziája kiapadhatatlan, színes, félelmetes. Sokan szeretik ezt a regényét, jó kis könyv ez is, mint mindegyik írása, de több elmarasztaló véleményt is olvastam.
Egyáltalán nem rossz mű ez, csak csalódást keltően rövid.

Christopher Moore - Te szent kék

Moore könyvét együtt kellene olvasni William Wharton Áttetszőjével. Festészet és gyilkos humor, ráadásul a sztori középpontjában a tizenkilencedik század végi Párizs, és az impresszionisták állnak, ami többszörösen érdekessé tette a számomra. 

Egy-egy festmény, egy-egy megragadott pillanat köré épített abszurd történet, a Színember és a Sacré bleu, festők és táncosnők, konyak és bagett.

Moore talán egyik legjobb, de minden bizonnyal legokosabb könyve, benne az élet értelmével, ami ugyan elillan az olvasás végére, mint az álmod reggelre, de a jó érzés megmarad.

Már alig várom a szecesszióról szóló írását (jó lenne, ha lenne).

Na és még Szvoren Edina - Nincs és ne is legyen.
Élettelen írások sora.