Paradicsomos spagetti és ami mögötte van

Montalbano óta tudjuk, hogy enni jó. Nagyon jó. De az is lehet, hogy ezt még anyám tanította.

Ugyan nem tengerisünös szósszal, de ma készítettem egy spagettit, pepperónis, paradicsomos, sonkás, amatriciana-szerűt. Kábé fél óra alatt meg is volt.

Alapanyagok:

- két gerezd fokhagyma

- egy nagy fej vöröshagyma

- egy kevés olivaolaj

- paradicsomsűrítmény (pepperónis), jellemzően Bertolli-t vagy Parioli-t használok.

- só

- fehérbors

- bazsalikom

- petrezselyem

- kapribogyó (elfogyott)

- vörösbor

- paprika

- sonka

- parmezán sajt

- 500 gramm spagetti

A spagettit (persze a csomagolás nélkül) a forrásban lévő vízbe teszed, amibe egy kis olivaolajat kell beleönteni, hogy ne tapadjon a tészta a fazék aljára. Az asztalon hagyott csomagoláson feltüntetett időtartamig kell főzni, bár ez még sosem jött be, mindig rá kell számítani, kábé 2-5 percet, folyamatosan kóstolva, nehogy túlfőjön, ami erősen elrontaná a tészta élvezeti értékét.

A serpenyőbe vagy igen apróra vágva, vagy egy szélesebb pengéjű késsel szétnyomva belerakod a fokhagymát, egy kis olivaolajat teszel alá, és addig hagyod sülni, amíg erősebb illata lesz. Nem szabad odaégetni, mert kezdheted elölről az egészet. Ezt követően az apróra vágott vöröshagyma jön, amikor már üveges, egy kis plusz olivaolaj mellett jöhet a hosszúra és vékonyra vágott sonka (előtte szeleteltem bele egy kis paprikát is). Mennyisége igény szerint. Két-három percet hagyd sülni.

Jöhet a paradicsomsűrítmény, vagy ha van kedved pepecselni vele, magad is elkészítheted friss paradicsomból (eleve pepperónis, vagy kimagozott erőspaprikát kell bele rakni).

Kábé 10-15 percig főzöd a cuccot, közben fehérborssal, és sóval igény szerint megszórod. Beleöntesz egy-két kupica vörösbort. A végén jöhet egy kis bazsalikom.

A kapribogyó pikáns, fanyar ízt ad a tésztának, na az ma nem volt, mert a boltban, ahol vásárolni próbáltam, még soha nem is hallottak róla.

Időközben a tészta elkészült, (persze egy kis sót is kell rakni a vízbe), amit egy nagy fazékszerű szűrőbe szoktam rakni, hogy jól lecsöpögjön.

A jó spagettinek az a titka, hogy addig nem veszem le a tűzről a serpenyőt, amíg a tészta el nem készül, lassú tűzön 2-3 percig együtt fő-sül a spagó az éppen aktuális alapanyaggal, átveszi a színét, az illatát, a zamatát.

Együtt beleöntöd egy szép tálba, hogy ne csak a gyomrod kívánja, hanem a szemed is, és kész is a gyors ebéd, vagy vacsora. A reszelt parmezánsajt Montalbano szerint szentségtörés, de Jzuska az ünnepekre tekintettel talán megbocsátja.

Ne felejtsd el a vörösbort is az asztalra tenni, és használd bátran!