egy alkesz a mellettem lévő bárszéken

bocsásson meg uram, de muszáj beszélnem
valakivel...

ige'?

bocsásson meg, de előfordul, hogy belekeveredem
a tömegbe
utcai vásárokon vagy valami nagyobb összejövetelen

ige'?

igen, és hát... azok a szemek...azok az orrok...azok
a könyökök...ahogy járnak...ahogy beszélnek...

aha

bocsásson meg, de gyakran úgy érzem, hogy a pokol
belében
járkálok
és nézem a nevető kartonpapír arcokat, és hallom
a nevetést
ami nem is nevetésnek tűnik

viccesen beszél.

tudja, mintha meggyilkolnák az ép elmémet...
nők és férfiak
akik csak azért nem félnek
mert nem fognak fel semmit...

nem értem

bocsásson meg, de én nem vágyom másra, csak arra,
hogy eltűnjek előlük
és olyan messzire legyek tőlük, amennyire lehetséges...

ige'?

mindezt persze nem adhatom elő anélkül, hogy
szánalomra méltó eretneknek ne bélyegeznének
meg...

mindenkinek vannak problémái.

lehet, hogy beteg vagyok...

igen, szerintem maga egy beteg
fasz.

például, amikor belépek a liftbe és
becsukódik az ajtó, és utána
5 vagy 6
példánnyal össze vagyok zárva
a saját fajtámból
úgy érzem, hogy minden
jóvátehetetlen, és hogy
az őrület fullasztó
csapdájába estem - egy unalmas,
elviselhetetlen őrületbe.

akkor menjen lépcsőn.

bocsásson meg, bizonyos állatokat megértek,
azokat, amelyek lyukat ásnak a földbe,
azokat, amelyek repülnek, vagy amelyek elugranak,
ha meglátnak vagy meghallanak valamit.

ige'? én a kutyákat
és a macskákat szeretem.

lehet, hogy egy állat vagyok, egy ember testébe
zárt lény?

igen, annyit iszik, mint egy
elefánt.

mindegy is, bocsássa meg nekem az
illetlenségemet.

figyeljen, és miből él?

hogy miből élek?

igen, mi a foglalkozása?

a percben élek, csak a percnek
élek.

szerintem maga egy beteg
fasz.

köszönöm.

megitta az italát, és kiment.

én rendeltem még egyet.

aztán elkaptam a bár másik végében ülő
nő tekintetét.

lehet, hogy jó kis este lesz ez még
a végén.


(Charles Bukowski - Vegyes felvágott (Septuagenarian Stew) Trubadúr Kiadó 2013)