Maigret, miseborkós​toló, Kindle, nyár, hon és népismeret​, internet, satöbbi

George Simenon Maigret-sorozatának tagjaival szűk harminc évvel a tévésorozat leküzdése után a Könyvudvarban futottam össze, vásároltam is belőle vagy féltucatot, nagyjából egy könyv áráért. 

Vettem memóriatablettát is (tényleg), de sajnos nem emlékszem rá, hogy hová tettem, ezért nem tudom már, hogy melyeket olvastam el mostanában, és mi maradt olvasatlan.

De.

Camilleri rajongóinak kiemelten ajánlom a Maigret könyveket, mert itt sem igazán az az érdekes, hogy ki volt a gyilkos/raboló csúnya bácsi, hanem Maigret sajátos viszonya a bűnözőkkel, úgy általában az emberekkel, és az élet apró dolgaival, örömeivel, az evéssel-ivással. Egy magyar átlagos falu komlett alkoholista lenne attól, amit a lapokon a nyomozók egy nap alatt megisznak. Örömmel vegyes csodálkozással töltött el az is, hogy akkoriban milyen egyszerűen lehetett egy kocsmából sört, és szendvicset házhoz vitetni. És az a mód, ahogyan a vendéglőből a frissen betérő (vö. nem törzs) vendégeket elüldözték.

Simenon élete pedig kész regény, aki nem hiszi el, az keressen rá a wikipédiás oldalára.

„Miseborkóstoló.”

Ma találkoztam ezzel a kifejezéssel először.

Ilyen eseményen még nem voltam, de a szó gyönyörű, és egyben félelemmel vegyes röhögést vált ki belőlem. Azt sem gondoltam, hogy a misebor általában fehér - ha igaz -, mert Krisztus vére ugye…

Az ok igen profán mert a terítőn a fehér bor nem hagy nyomot.

Vettem egy Kindle-t. Nem a paperwhite-ot, nem a fire-t, hanem egy egyszerű (azt hiszem, nyavalyás memória!) Kindle 5-öt.

Kiváló választás volt, könyvet vásárolni egyklikkel egyszerű és remek, jól is működik, lopott tartalom nincs rajta, félelmetesen profi-, és széles az Amazon-os választék, és ösztönöz az angol nyelvű könyvek aktív olvasására. A metrón Camillerit nyomok mostanság (The Dance of the Seagull), de van még egyéb csúnya és szépirodalom is - Vonnegut, Bukowski, Abercrombie, Ellis, i tak dálse, i tak dálse…

Nyár.

Jól sikerült, sok terhet ledobtam, a nagyrésze felszabadult volt, tele kellemes dolgokkal. Van elhatározásom is a jövő nyárra, veszek egy használt kenut, a Tiszán jól fog jönni, ha bírja az ember seggel.

Elindult az iskola. sajnos, szerencsére. A gyerekek itthon vannak (hál’ istennek) és itthon vannak a gyerekek (sajnos). Akinek van gyereke, az talán érti miért írom ezt.

Kérdeztük a kisfiamtól, ősztől felsős, hogy milyen órái/témái lesznek holnap (érdeklődő szülők vagyunk valahol, ugye), a válaszában ez is szerepelt: „hon és népviselet”. Derűs perceket okozott, ő persze megsértődött, mert a „népismeret” könnyen félreérthető szó. Ez olyan, mint az „étterem és érzelem”, avagy mindenki azt érti a szövegben, ami foglalkoztatja, vagy aminek (elképzelései szerint) van értelme.

Twitter és facebook.

Az emberi elme működési módja egy félelmetes fekete lyukhoz hasonlít, magam sem tudom már, hogy mit és miért csinálok (kivéve persze az ivást). Mostanában erősen hanyagolom (a hírportálokat leszámítva) az internetet, nem olvasok már könyvesblogokat, nem érdeklődöm a közösségi tartalmak iránt sem. Persze ez változhat.

Nézem helyette a tévét - bekapcsolás nélkül is kiválóan nyugtatja a szemet és a lelket, és falom a könyveket, ha nem is olyan nagy meggyőződéssel mint eddig, de örömmel.

Olvastam Simenon mellett még jó pár könyvet, jobbára ártalmatlanokat, de az Őrség-sorozat utolsó tagja, az Új Őrség ugyancsak felbosszantott a logikátlansága és a kidolgozatlansága miatt.

Akik ennek ellenére kedvelik a könyvet, azoknak küldöm Orbán Ottó örökérvényű sorait a Homály teremtményéről:

Tigris, tigris,
ritkán mosdasz,
inkább piszkos
bundát hordasz.

Erdőben,
mezőben
udvarolsz jó erőben:

"Én vagyok a
Szörnyű Tigris,
nálam szörnyebb
tigris nincs is!"

 Ui: Ma este együtt üldögéltem a két manómmal a kanapén, mindhárman olvastunk. Béke van.