Gasztroblog, satöbbi

Olvasom a Neccharisnyás papnő pajzán szigetét (Christopher Moore), a cím ugyan megjegyezhetetlen, de a könyv hasonlóan őrült, mint a Biff evangéliuma.

Az Átkelést fejeztem be valamelyik nap - Cormac McCarthy tud valamit, amit csak nagyon kevesen. A könyv az egyik legjobb, amit az utóbbi időben olvastam, kemény, szikár, végzetszerű, több novellával a könyvön-, történetekkel a történeten belül. Szívesen kilovagolnék a világból - és nemcsak néha - jómagam is. 

És ha már Gasztroblog, akkor Spagetti garnélával és paprikával:

A garnélákat leöblítjük (a fagyasztott garnélát forró vízzel lemossuk) és megszárítjuk. Egy vöröshagymát apró kockára vágjuk. Ha van otthon paprika (persze most éppen nem volt), kimagozzuk, csíkokra vágjuk. Felhevítünk három evőkanál olivaolajat, a vöröshagymát megvárjuk, míg üveges lesz, aztán beletesszük a paprikacsíkokat. Volt egy kis póréhagyma otthon, azt hosszúra vágva beletettem a paprika helyett. Jól megsózzuk, aztán lefedjük, és alacsony lángon puhára pároljuk (előtte nem égetjük egy kicsit oda a hagymát, mint én).

A spagettit ízlés szerint kifőzzük. Ez nálam vizet jelent (hehe) és kis olivaolajat, sót.

Három evőkanál olajat egy nagyobb serpenyőbe öntünk, felforrósítjuk (használjunk ehhez tűzhelyet), aztán a garnélákat belezuttyoljuk, majd rövid idő alatt átsütjük. Felöntjük fehérborral (nálam Gere Olaszrizling), aztán megsózzuk, majd kábé három percig főzzük. Hozzáadjuk a hagymás és paprikás cuccot, és főzzük egy kevés ideig.

Közben kóstolgatjuk a fehérbort.

Ha kész, a serpenyőbe bele a spagettit, jól összeforgatjuk, és megszórjuk közben petrezselyemmel, kis lángon közben azért melegítsük. Végül még megszórjuk borssal, és már kész is van a cucc.

Közben kóstolgatjuk a fehérbort.

Azért nem árt egy kis citrom is hozzá.

Egészségetekre!