Teste felhúzott íjként feszült meg. Körülötte a kiválasztottak sokasága. Az adrenalin még halkan duruzsolt az ereiben, de a szíve egyre őrültebb tempóban pumpálta a vért.
Végigpergett előtte az élete. A szélmalomharcok sora. A lelkesedés, és jobbító szándék, amely soha nem talált megfelelő táptalajra. Az elmulasztott lehetőségek. A hiábavaló szerelmek. Kisszerű élete.
Anyjának makacs, de szelíd, kedves szeretete.
Gyermekei, kik rengeteg energiáját emésztették fel, és a maguk félig öntudatlan módján foszlányokat adtak cserébe.
Kedvesének meg nem érdemelt hűsége.
Ballépései, kudarcai.
A végzetszerű döntések sora, melyekkel az életét egyengette.
A kompromisszumok, kisszerű lázadásai, konformizmusa.
A zümmögés egyre erősödött.
Érezte a körülötte állók visszafojtott lélegzetvételét.
Fokozódó dübörgés, fénypászmák.
A tömeg egyként, csendben felhördült.
Az adrenalin robbanásszerűen áramlott a vérében.
Vajon a megfelelő döntést hozta meg?
Vállainál vállak, érezte a szorosan mellette állók elfúló lélegzetvételét.
Fülsüketítő dübörgés.
Megérkezett!
És igen, pontosan eltalálta, hol fog megállni!
Az ajtóval szemben. Ma elsőnek szállhat be, és megint lesz ülőhelye a metrón.
Újpest Központtól az Arany J. utcáig íratta meg magát a (hol is?) metrón.
VálaszTörlésez jó, ez jó :-) szerintem ma én is, legkésöbb holnap... itt motoz az ihlet a hátam megett, hallom aljasan csikorgó lépteit...
VálaszTörlésFaszányos!
VálaszTörlésKöszönöm szépen Urak! :-)
VálaszTörlésKijavítottam az elütéseket. Könnyebb számítógéppel, mint telefonnal, az tutti :-)
VálaszTörlés