Egy regisztrálás margójára

Mondhatnék igazat és jót, mondhatnék félig sem valót, virtuálmappába szuszakolt kósza-kusza fals adatot …sem jelentene semmit.
Egyik sem lennék se én, se Betűfaló, velemszületett éhem, cseppsárkányom.
Születtem amikor, élek most, mellékes körülmény. Vagyok, míg leszek, s addig, de mindaddig… ó, csak is most. Élek a mának, a holnap.. szép álom, tegnapom elszállt… siratom, de sosem bánom; hajnaltól hajnalig görgetem éveim.
Nevetek, táncolok, megélem perceim. Szállok, égek, olvadok, hervadok, néha szeretőt, néha bánatot hoznak az évszakok, de mindíg új tapasztalatot.
Harsány, lázas, pörge, csetlő-botló apró manó, komolytalan, huncut és csibész, táncolni, lumpolni mindíg kész férfivész, de…
… amikor csendem-derűm hallgatom merengve kitekintve vonatablakon, elfeledem, hogy emberként emberül míly bután hangzik mindez, s mennyi sablont habogok… úgy általában...
majd visszatérek a könyvemhez, és újra olvasok… sárkány, tündér, hős vagyok. Utazó és bátor, királylány, szajha, vagy épp disznópásztor. Fényévekre távol, de -elhittem, ha mondták nekem-, élet van talán máshol, s én oda is utaztam… betűkből szőtt űrhajóval. Hej, de mennyivel, és de hányszor!
A szó mágia.
Élj vele.
Élj.
Vele.