Kedvenc mondat 17 - Charles Bukowski - Egy vén kujon jegyzetei

Charles Bukowski személye reményeim szerint már nem igényel különösebb bemutatást.

E blog hasábjain is többször szerepelt már, a Képeskönyv és a Rövid könyvismertetések rovatok mellett két verse is megtalálható a Búkfalodában (lásd Charles Bukowski címke). Lesz még több is.

A Cartaphilus jóvoltából az életműsorozatának immár 8 kötete olvasható magyarul, de van még egy, az elsőként megjelent - valószínűleg nem elfeledett - könyve itthon, az Egy vén kujon jegyzetei című novelláskötet, melyet annak idején - 1995-ben - a Ferenczy kiadó jelentetett meg (Eredetileg 1969-ben jelent meg, Notes of a Dirty Old Man címmel).

Ettől fogva lettem tisztelője és keresője Bukowski írásainak, azonban tíz évet kellett várni a következő magyar nyelvű megjelenésre, a Ponyva című kötetre.

Érdekes a könyv fordítójának, Balázs Attilának az utószava, melyben - többek között - az írásokat vidám és szomorú Bukowski-blues-nak aposztrofálta. Mindenesetre valóban döbbenetesek ezek a novellák is, és ha valaki fogékony a stílusára (nem igazán tudom, hogy éppen kit, mivel érint meg) akkor ezúttal is vakarózva bár, de kiválóan fogja érezni magát olvasás közben.

Az eredeti novellákra azonban nagyon kíváncsi lennék, ugyanis a fordító (vagy a szerkesztő) azt a megoldást választotta, hogy a novellák cím nélküliek, és - bár a központozás megmaradt - a mondatok elején nincs nagybetű. Nem értem, miért volt erre szükség, hacsak az eredeti írások nem így jelentek meg (ami gyanússá teszi a dolgot az az, hogy a Cartaphilus egyik kötetében is szerepel az egyik novella, e formai jellemzők nélkül).

A probléma az, hogy szinte lehetetlen visszaadni a könyveinek a hangulatát pár mondattal. Az egészet kell látni, és ha nem is tud azonosulni az ember a leírtak némelyikével, sok mindenre rá lehet érezni, és nem mellesleg, ami fontos lenne mindenki számára: külön lehet és kell tudni választani az élet dolgaiban a fontosat a haszontalantól. Ebben Bukowski - nem szándékosan persze - óriási segítséget tud nyújtani. Ráadásul sajátságos, de többnyire igencsak szórakoztató módon. Bukowski néha csak hablatyol, szinte vég nélkül, nem igazán felemelően, ugyanis túlságosan közel van az utcához, a szarhoz ahhoz hogy csiszolt szépíróvá váljon.

Hát, ha már ez a kedvenc mondat rovat, és ha már újraolvastam, lássunk párat az Egy vén kujon jegyzeteiből:

"...én kilenctized részemben halott vagyok, de azért a maradék egytized részemet fegyverként tartom magam elé..."

"...tehát Jack fasza gyerek, túl sok agytröszttel találkoztam mostanában. ott jönnek ki, hogy mindig valami ragyogót kell mondaniuk, akármikor csak kitátják a szájukat. belefáradtam szabad levegőért hápogni a lélek számára, ezért húzódtam félre ilyen sokáig, s most, hogy emberekkel találkozok, az az érzésem, vissza kell mennem a barlangomba..."


"...most pedig majd mindannyiunkat megajándékoznak egy-egy agyszűkítővel, gondolkodóval, esküdtszéki taggal, különleges állami bizottsággal, amely majd mindent megtesz annak érdekében, hogy megállapítsa, mi a baj velünk. ki a dilis, ki a boldog, ki a boldogtalan, kinek van igaza, kinek igaztalanja. lakat mögé a hibbantakkal, amikor ötvenkilencen a hatvan közül, akikkel az utcán találkozol, szalajt az ipari futószalagtól, az asszonytól és a versenytől, alkalom nélkül a lazításra, hogy megállapítsák, kik is, hol tartanak és miért?..."


"...közben csak egyet jegyeznék meg, mégpedig, hogy a gyárudvarokon, parkbéli padokon, rosszul fizetett melón, csúnya nőkön és az Élet minden nyavalyáján túl az átlagember azért jár lóversenyre, mert becsavarodott a srófolástól, a munkavezető baromképétől, a házigazda kinyújtott tenyerétől, szeretője döglött szexétől; az adóktól, a ráktól, szederjes szomorúságtól, a harmadszori viselésre széteső ruháktól, a pisára szagló víztől, a futószalag mellett ügyködő doktoroktól, akik gyanús dolgokat művelnek, a lélektelen kórházaktól, a politikusoktól, akiknek kis pinuskák rajzanak a fejükben... folytathatnák a végtelenségig, de csak azt érnénk el, hogy keserűséggel és eszeveszettséggel vádoljanak bennünket, miközben a világ elhülyít minket (nőket és férfiakat) kivétel nélkül, s még a szentjeink is hülyék, mert nincs kivétel..."


"...sehol sem történnek nagy változások. Prága esete sokakat lehűtött azok közül, akik elfelejtették Magyarországot..."


"...és fű. minduntalan azonosítják a füvet a Forradalommal. a fű egyszerűen nem olyan jó. Isten szerelmére, ha legalizálnák a füvet, legalább a felét nem érdekelné tovább. a szesztilalom több részegest szült, mint a teli pohár. a trükk abban van, hogy az bassza a csőröd, amit tiltanak. kit izgat az, hogy egész éjszaka kefélje a feleségét? sőt, ebben az esetben akár hetente egyszer?..."


"...hallgattak egy darabig, közben pumpálták magukba a szeszt.
- na de ne legyünk szarháziak - jegyezte meg Moss.
- he?
- vannak rendes csajok is.
- aha?
- aha. mondom én. amikor minden oké. van olyan is. volt egy nőm régen, istenem, maga a Paradicsom. nem bukott a lelkizésre, meg semmi hasonlóra.
- és mi lett?
- meghalt fiatalon..."


"...behúztam az ajtót, lefárasztottam az utolsó sörömet, elfújtam a fényeket, megtaláltam az ágyam, leráncigáltam a ruhám, levetettem magam a matracra, amíg egyesek odalent a vasútállomások vágányain osontak, megfelelő vagont keresgélve, megfelelő helyet, kívánt irányt - jobb városokat, jobb időket, jobb szerelmet, jobb szerencsét, jobb akármit. sosem fogják meglelni, sosem fogják abbahagyni keresni. álomba merültem."


És így tovább, és így tovább...