Kittenberger Kálmán

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a XX. század legnagyobb magyar természetkutatója.

A mai Szlovákia területén fekvő Léván született 1881-ben, Nagymaroson hunyta le örökre szemeit 1958 január negyedikén.

Összesen 16 évet töltött el Afrikában, sokszor nélkülözve, gyűjtésének egy részét értékesítve tudta fenntartani magát.

Ezen nehézségek dacára is közel 60.000 példányból álló gyűjteményt küldött haza a Nemzeti Múzeumnak, melyek között 300 faj a tudomány számára addig ismeretlen volt. Negyvenegyet Róla, felfedezőjükről neveztek el.

Olyan helyekre is eljutott, ahová más fehérembernek esze ágában se lett volna betenni a lábát, hiszen gyilkos törzsek (például a dankáliak vagy danakilok) vagy gyógyíthatatlan kórok földjei voltak ezek.

Az első világháború alatt az angolok letartóztatják a Ruvána-sztyeppén (Sorry Mister Kitty, országaink hadban állnak egymással, Ön mostantól hadifogoly...), minden addiginál nagyobb gyűjteménye odavész, Ő maga öt évet "vendégeskedik" egy indiai hadifogoly táborban.

Ott is tisztelik -olyannyira, hogy egy idő után fegyvert kap és kiengedik vadászni, hogy az élelmezésben segítsen- majd szabadulása után nincstelenül hazatér.

Később a Nimród vadászújság főszerkesztője és tulajdonosa, feleségül veszi Afrikában elhunyt barátja húgát és Nagymaroson telepszik le.

Gyermekkorom egyik idolja, aki az abszolút elkötelezettséget, a meghátrálás elutasítását, a célok mindenáron való elérését jelképezi számomra mind a mai napig.

Édesapámnak még volt alkalma Vele találkozni, nekem már sajnos nem.