Fekete István

Hol is kezdjem? A mi korosztályunk számára Ő kötelező olvasmányok írója, aki különféle állattörténeteket vetett papírra. Azonban azok, akiket megfogott éleslátása, humora, plasztikus ábrázolásmódja és a kötelezőeken kívül egyéb műveit is olvasták, nos azok előtt egy nagyszerű író képe jelenik meg.

Az előző századforduló után (1900. január 25.) született a Somogy és Tolna határán található Göllén, amely egész életében az egyetlen biztos pont és otthon maradt számára.

Kaposvárott járt iskolába, majd 1917-ben önként bevonult.

1926-ban végzett mezőgazdászként a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián, a Szigetköz örökre belopta magát a szívébe.

1929-ben nősül, ezután Ajkára költöznek, ahol gazdatiszti állást kap egy holland származású földbirtokosnál.

Jelentős sikereket ér el mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés illetve feldolgozóipar területén (búzát nemesít, juhot tenyészt, sajtüzemet és szeszfőzdét irányít sikerrel).

Két gyermeke születik az elkövetkező években, Edit és István. Lánya apáca lesz, iskolaigazgató és osztrák kormánytanácsos, míg fia az 1956-os események során vállalt szerepe miatt menekülni kényszerül, jelenleg Chicagoban él.

Fekete István barátai és vadásztársai többek között a következők voltak:

Kittenberger Kálmán, a világhírű Afrika-vadász, író és a Nimród című vadászújság tulajdonosa, főszerkesztője;

Csathó Kálmán neves író, a Nemzeti Színház főrendezője;

dr. Vertse Albert a Madártani Intézet igazgatója;

gróf Wass Albert földbirtokos, író.

1936-ban egy pályázatra megírja a Koppányi aga testamentuma című művét és nyer. Három évvel később szintén pályaműként kél életre a Zsellérek, amely zajos sikert arat és szintén elhozza az első díjat.

Kevesen tudják, de 1940-ben beválasztják a Kisfaludy Társaságba, amely talán a kor legnagyobb szakmai elismerésének számított, itt csak a legnagyobbak lehettek jelen.

1946-ban megtalálja az "ÁVÓ" és csaknem belehal a bántalmazásba: kiverik egy szemét, veséjét szétzúzzák, majd kidobják egy autóból. Két civil járókelő bukkan rá és viszi a János Kórházba, élete néhány órán múlik.

Felgyógyulását követően '49-ig a Földművelésügyi Minisztérium munkatársa, majd az ekkor kezdődő "tisztogatások" ismét elérik: állást nem kap, könyveit listára teszik, kizárják a Magyar Írók Szövetségéből.

Két évig alkalmi munkákból él családjával, 1951-ben Kunszentmártonban kap tanári állást.

Hívő katolikus, amikor a Szerb Antal utca és a Tárogató út sarkán lévő Szent Ferenc Lányai rendházból kilakoltatták az apácákat, hogy az épületből kommunista pártszékházat csináljanak, befogadta a kápolnát a lakásába.

Sztálin halála után "enyhült a szigor", munkássága folyamatosan egyre nagyobb elismerést vív ki magának.

1955-ben már tankönyvként adják ki egyik művét, 1960-ban a Tüskevárért József Attila díjjal tüntetik ki.

Halála előtt néhány nappal odaítélik Neki a Munka Érdemrend aranyfokozatát.

1970. június 23-án a második infarktus elviszi.

Farkasréten temetik el, ám 2004-ben (végakaratának megfelelően, gyermekei kérésére) újratemetik szülőfalujában, Göllén.

Írt ifjúsági könyveket, forgatókönyveket, oktatófilmeket, tudományos értekezéseket, tankönyveket.

Jókai után a második legolvasottabb magyar író, könyveit 300 kiadásban, több mint 17 millió! példányban adták ki magyarul és további három millió példányban idegen nyelveken, 22 országban!

Azért lett "állatíró", mert nem hódolt be a rendszernek, s nem volt hajlandó "vonalas" könyveket letenni az asztalra. Kitalált egy olyan írásformát, amelyben ember-, természet- és istenszeretetre tanított, nemzeti büszkeségre, humánumra nevelt generációkat.

Fia a következőket mondta róla:

"Apám írásait csak szívvel lehet érteni: nem is annyira érteni, inkább érezni kell - vallja ifjabb Fekete István. - Arra, aki megmutatja a szívét, azt sütik rá: szentimentális, pedig a szívnél nincs értékesebb. Egy népnek, egy országnak, egy családnak a sorsa áll vagy bukik rajta. Apám nem akart senkit tanítani, csak árnyaltan szerette volna bemutatni a jó és a rossz közötti különbségeket. Valaki azt mondta róla a temetésén, hogy szívébe mártott tollal írt. Mások úgy vélekedtek róla, hogy valami végtelen jóság sugárzott belőle, aki leült vele beszélgetni, öt perc múlva olyan érzése volt, mintha egy atyai jó baráttal kvaterkázna. Őszintesége, bölcsessége miatt magam is szinte bálványoztam."

Nekem pedig egyszerűen: EMBER.