Wowbagger.

Múlt pénteken olyan történt velem, ami még soha az életemben. Aztán éjszaka, hajnalban, mikor a nemalvás előhozza az értelmetlen gondolatokat, rádöbbentem, hogy valójában mire is vagyok én itt ezen a blogon. Elég öreg vagyok már, és elég sok dolog történt már velem. Ezért néha úgy érzem, hogy lényegében már megtörtént velem minden, ami nem, az meg már nem is fog.

És ekkor ugrott be Wowbagger. Csak, hogy lazán kötődjek a blog irodalom utáni mély elkötelezettségéhez, jelzem, hogy én is olvasok, de csak rendkívül igényes irodalmat. Szóval ez a Wowbagger a Galaxis Útikalauz trilógiának (mely valójában hat könyvet takar, amiből a hatodikat nem is Douglas Adams írta) számomra legmarkánsabb mellékszereplője.

Wowbagger egy szerencsétlen baleset következtében halhatatlanná vált. Ez teljesen jó móka volt egy ideig, csak aztán már nem volt szórakoztató a barátok temetéseire járni, meghát ha valaki halhatatlan akkor ez azt is jelenti, hogy minden végtelen sokszor már megtörtént és meg is fog történni vele, ami baromira unalmas. Gondoljatok csak a dugásra. Naugye.

Szóval Wowbagger azt találta ki, hogy az az életcélja, hogy az Univerzum összes lakóját alfabetikus sorrendbe megsérti. Ezt a külvilág úgy érzékeli, hogy egyszer csak megjelenik egy űrhajó, kiszáll egy lény és megkérdezi például:

-Te vagy búkfaló bill?

-Én hát! (Jegyzi meg bátran búkfaló bill)

- Hát te egy szarházi köcsög vagy. (Jegyzi meg Wowbagger, aztán beszáll az űrhajóba és tovaszáll a névsorban következő lényhez)

Hogy jön ide ez az egész? No úgy, hogy én meg azt fogok ide írni, ha olyan történik velem, ami eddig még soha.

Ennyi sok szöveg után joggal merülhet fel, hogy mi a fene történt velem pénteken.

Annyi pálinkát sikerült fogyasztani egy kocsmában, hogy adtak három baseball sapkát és kettő örökös 15 százalékos kedvezményre jogosító kártyát.

Na ezt csinálja utánam valaki!