Trenka Csaba Gábor - Szaurusztánc

Az éjszaka, az éjszaka, a puhatestű éjszaka...

Vibráló fény és árnyék..., zene..., spirális galaktikus alkonyi csillogás...

Az Ezeregyéjszaka pszichedelikus meséje. Lazán összefüggő történetek, egymást átfedő helyszínek és szereplők, e történésekben mintha mindig elmozdulna, és szétcsúszna a már-már megismert szürreális világ.

Asszír kerület. Anakreoni síkság. Szemiramisz utcája, és Alkonyrókák tere. Hasemita párt. Csillogó paloták és bűzös utcák. Képmutató hatalom, romhalmaz és aljas erőszak. Pincék és penészszagú üregek.

Egy párhuzamos, keleti, süllyedő főváros.

Zavarba ejtően ismerős a könyvből a mai-,  egyfelől reményvesztetten mocskos, lepukkant, gettósodó-, és egyúttal álombéli és csodaszép Budapest kettőssége.

Kamaszok zavaros, kialakulatlan, mindenre nyitott személyiségének álmai jelennek meg a lapokon. Minden galaktikus, csillogó, fényes, az éjszaka is puha bársonyfényű, még a rothadó szemét  és a romhalmaz  is egyfajta misztikus, irracionális üzenetet közvetít. Szétfeszíti a szereplőket a nyugtalanság és a szerelem. Csak a lehetetlen az, ami elképzelhető.

Fény lobog a lomha emberi fajban. A kipusztulás előtti utolsó fellobbanás lángja.

Szaurusztánc, évezredek óta kihalásra ítélt humanoidok utolsó mozdulatai. 

Ariel von Ladik, a hatalom egykori haszonélvezője egyre beljebb és lejjebb merül a város bugyraiban. Idegen ebben a világban. Mindenki idegen, bár érteni-, és élni igyekszik. A Couleur lokál és Afranius az origó, a lokálban történnek meg a véletlen találkozások, Afranius a szerelem és vágy sokszínű és formájú alanya. 

Trenka Csaba Gábor - Szaurusztánc (Kornétás Kiadó, 1994)

Nyugágy kell a szöveg befogadásához, vagy zene, vagy ital (a drogokat meg sem merem említeni). Vagy mindhárom. Túlságosan sok a díszítés, a fény, az ornamentika. Persze ez leginkább csak az olvasó lelkiállapotán, hozzáállásán múlik...

Trenka nem fél attól, hogy félálombéli képzelgéseit papírra vesse. Vagy talán mindig álom és ébrenlét határán él? Fantáziálásában végtelenül és határtalanul szabad...
Furcsa kettősség élt bennem a Szaurusztánc olvasásakor. Még most sem tudom eldönteni, hogy szeretem-e, vagy sem...   (nekem nem sikerült a könyvet megfejtenem)

Ajánlott ital: éjvörös, sűrű birodalmi alkonyatpárlat.

Ajánlott zenék:

 és még sokan mások...


Ajánlott nyugágy: