Hubert Selby - Utolsó letérő Brooklyn felé

1964-ben jelent meg ez a döbbenetes, bizarr mű. A könyv hat elbeszélésből áll, melyek lazán kapcsolódnak egymáshoz (egyes részei irodalmi folyóiratokban már korábban olvashatóak voltak).

Hubert Selby Jr.

Hubert Selby Jr. regényének szereplői lecsúszott figurák, vagy inkább olyan emberek, akik soha nem is ismerhették meg a fent érzését. Piti gengszterek, kurvák, homokosok, és prolik népesítik be az oldalakat, ezt a sajátos, céltalan, sodródó brooklyni világot.

Mindenkinek szüksége van valamilyen ajzószerre (drog, alkohol, erőszak) ahhoz, hogy el tudja viselni az életet maga körül. Arra vágynak, hogy kitörjenek abból a kataton állapotból, amit az élet mókuskereke jelölt ki számukra. Egy kis izgalomra, figyelemre, színre ácsingóznak. Vagy arra, hogy legalább teljen az idő. Gyűlölik a feleségeiket a nyomorúságos életükért (mert ez a legegyszerűbb megoldás), gyűlölik a gyárat az éhbérért és a munkanélküliség réme miatt, leszarják a gyerekeiket. A jampik lenézik a munkásokat, a katonákat, mert szerintük eladják magukat. Bármilyen balhé jöhet, az életnek nincs értéke...

Belső monológok, távolságtartó, higgadt narráció jellemzi a könyvet. Ettől nyeri pusztító erejét, melyben letaglózó, beteg - fenti, konformista világunkban elképzelhetetlen - helyzetek teremnek. A Selby által használt írói forma spontán, nyers, csiszolatlan. Minden átmenet nélküliek az akár bekezdésnyi párbeszédek, ahol sem idézőjeleket-, sem gondolatjeleket nem használ (ez az írói megoldás azonban csöppet sem zavaró).

Nem is sejtjük, hogy az első rész (Megint egy nap, megint egy dollár) unatkozó, sivár  és tomboló jampijai csak bemelegítésül szolgálnak a későbbiekhez. Minden belefér, ami az életet elviselhetőbbé teszi. Gyűlölet fortyog a mélyben, a banda tagjai a Görögnél ülve arra vágynak, hogy Valakik legyenek, és végre történjék valami.

A második rész (A királynő halott) Georgette-George történetét meséli el. Kitörni otthonról, és menő buziként normális életet élni, nem könnyű feladat...

Olcsó drogok, tabletták (benő-benzedrin) segítenek abban, hogy a világ az a színes, elképzelt, elviselhető színpad legyen, amire a lányok vágynak. Georgette álomvilágban él. Szerelmes, ám nem csak ez zavarja meg érzékszerveit, hiszen olyan világot álmodik magának, amilyet szeretne,  csak a brutális valóság az, ami átüt néha a vékony felszínen, amit ugyan nem akar, de kénytelen tudomásul venni.

A harmadik rész (És a gyerekkel hárman vagyunk) Tommy házasságával és a bringás Spookkal szinte csak lírai betét az előzőekhez képest, ehhez azonban úgy jön Tralala története, mint egy lórúgás, ahol fal adja a másikat.

A Tralala egy tinédzser lány lecsúszásának és szétesésének brutális története. Úgy örvénylenek a mondatok, hogy végül vissza kellett néznem, hogy voltak-e egyáltalán írásjelek a negyedik rész második felében. Az itt leírt csoportos nemi erőszak, a könyvben általános kegyetlen brutalitás, családon belüli erőszak és obszcenitás miatt annak idején több országban betiltották a regényt.

A Sztrájk (ötödik rész) Harry története. A fejezet első oldalai szinte elképzelhetetlen pusztító fájdalomról és magányról szólnak. Feleségével a szex nem kielégülést és megnyugvást hoz, hanem görcsöt és okádékot. A látens homokos Harry történetének a hátterét egy véres és kilátástalan (valójában a jóléti alap ellenőrzéséért folyó) sztrájk adja. A boldogságot megtalálta - ugyan zavarodott agyával nehezen ismerve fel - de megtartani már nem volt képes. 

A zárófejezet a Kóda - A világ végén nyomasztó, töredezett lakótelepi anzix.

Hogy mégis miért tudunk azonosulni ezzel a világgal? A jó ég tudja, hiszen távoli és érthetetlen,  a pokol tüze azonban mindannyiunkban ott fortyog...

Hubert Selby - Utolsó letérő Brooklyn felé (Cartaphilus, 2006, Last Exit to Brooklyn, fordította Greskovits Endre)

 

A könyv alapján film készült 1989-ben, Ulrich Edel rendezésében.

 

A történet folytatását Selby Rekviem egy álomért címmel 1978-ban írta meg.