A közelmúltban jelent meg Trenka Csaba Gábor Egyenlítői Magyar Afrika című könyve (Agave 2010).
Korábban nem találkoztam Trenka nevével, regénye kellemes meglepetést okozott.
Alternatív történelmi regény, melyben a fasiszta hatalmak nyerték a II. világháborút, totalitárius rendszerük - sok-sok vidám és kevésbé vidám áthallással a kommunista (szocialista) rendszerrel - a világ számos részén működik. Ellenpontként ott van azonban az angolszász tömb (ezek szerint nem volt teljes a győzelem), rockzenéjével, modern technikájával, filmjeivel, működő világával...
Fülledt, fűszeres, nehéz levegő, vibráló fények, néger tam-tam dobok, tánc és ősi ritmusok festik alá Lajtai Gábor történetét.
Lajtai sorsát pici gyerekkorától kezdve követhetjük nyomon Hungarovillben, Egyenlítői Magyar Afrika fővárosában.
E gyarmaton a négerek (nem feketék, szerencsére) élnek a fehérek (sajátjuknak hitt) világában. Talán csak a már itt született fehér gyerekeknek van lehetőségük érteni és érezni ezt az új világot, a pórusaikon keresztül szívva Afrika semmi máshoz nem hasonlítható légkörét.
Gátlások nélküli cinikus felnőttként válik - átlátva működési mechanizmusát - a rendszer haszonélvezőjévé. Ismerős világ ez, melyből mind a szocializmus, mind a jelen vadkapitalizmusa visszaköszön. Végig szimpatizáltam a főhőssel, azonban nem a - sok esetben visszatetsző - tetteiből, hanem belső világából, monológjaiból ismerhető meg sajátos erkölcsi tartása.
Kitörni-, vagy maga sem tudja igazán, hogy mire vágyik, talán egy szebb, új, eszményi világra.
A kabuli és hungarovilli idősíkok között váltogatva ismerhetjük meg a tettei mögött rejlő mozgatórugókat. Elveszett szerelmek, barátok, rokonok szegélyezik a történetet...
A kabuli magyar kolónia-maradék delírium tremensén átsejlő új gyarmati magyar ország gyerekes képzete mellett kiábrándító sejteni (tudni?) azt, hogy sorsát nem kerülheti el, a szép új világot nem ő fogja megteremteni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése