Cserna-Szabó András - Veszett paradicsom

"Ebben a fél órában minden megtörtént velem, ami csak az életben lényeges. Mikor megpillantottam azokat az édes, huncut, lágy melleket, úgy éreztem, végre megszülettem. Mikor fickándozni kezdett a leány a sekély folyóban, rögvest szerelmes lettem. Ahogy a nagykönyvben meg van írva: először és utoljára, halálosan. Mikor a fekete fejű és hófehér testű dankasirályok a szépség feje fölött körözni kezdtek, megismertem az Istent. Mikor pedig a fehérnép alábukott a Kis-Szamosban, halfarkával nagyot csapott a vízre, és tovaúszott Szentmiklós felé, nos, barátaim, akkor én meghaltam. Kell ennél több egy regénybe?"

Kurt Vonnegut szerint ahhoz, hogy egy mű kiállja az idő próbáját, mindössze két fontos elemet kell ábrázolnia:

az életet és a halált

És tudjátok, mi különbözteti meg a jó művet a rossztól?

a lélek, a lélek, a lélek*

Hát ebben a kötetben mindezek benne vannak. És még egy csomó minden!

Humor

Cserna-Szabó András könyvei olyanok a számomra, mint tátott szájú falusi gyereknek a kaleidoszkóp.

Nem tudok mit kezdeni azokkal a könyvekkel, amiben nincs - legalább egy csipetnyi - humor. Úgy kell a finom-, vagy harsány-, abszurd vagy bármilyen formája, mint jó ételbe a fűszer! Persze anélkül is fogyasztható, laktató, de nem árad szét az íze a nyelvemen, így - lehet bármilyen megrendítő - mivel nem jut el a lelkemig - élvezni nem igazán tudom.  

CsSzA olyan intenzitással adagolja a marhaságot, hogy a fal adja a másikat!

Írásainak nincs tétje

Tegyük hozzá, hál'istennek. Félre ne értsétek, nem arról van szó, hogy nem nyújt semmit, éppen ellenkezőleg: nem akar mindenáron magvas gondolatokat közvetíteni, nincs küldetéstudata, és főként: nem szenved!

CsSzA már eljutott abba az érett férfikorba, amikor az ember megtalálta az élet értelmét - és rájött, hogy az sajnos buta.

Dramaturgiai fesztelenség

A könyvben minden novella kezdete egy-egy női név. Ez nem fűzi igazán össze őket, inkább csak jó ötletnek tűnik, ami egyfajta sajátos szerkezetet ad. Írásai a kötetben tulajdonképpen nem tartanak sehonnan sehová, de nem is kell nekik, nincs rá szükség. 

A novelláinak előfordul, hogy nincs végük - már a novellaírás szabályai szerint - a csattanó elmarad. Ezért is jó egy novelláskötet, mert az egyik hangulata, színei viszi, löki előre a másikat, így olyanná válik, mint egy verseskötet.

Hasonlatok

Beszarok, milyen jól adagolja őket! Nem tudom, hogy az emberi elme milyen bugyraiból lehet ezeket kihúzni, és egymás mellé tenni:

"Az üvegajtó úgy nyílt szét előtte, mint Mózes előtt a Vörös-tenger."

"Olyan csönd lett, mint egy üres gyufásdobozban."

"Úgy fest a halott tanár arca, akár a megfejt tőgy."

Kolozsvár, fantázia, étel!

Az írások helyszíne többségében Kolozsvár, de ugyanolyan fontos tér Budapest is. A szereplők többségükben lecsúszott, vagy eleve kétes egzisztenciák, írók, hentesek, orvosok, perditák, melyek előfordul, hogy a fantázia szülte író képzeletében kelnek életre.

Itt a kísértetek nem átkot szórnak, és mély kétségbeesésüknek adnak hangot, hanem udvariasan megkérdezik az esti focimeccs eredményét.

Az alteregók isznak, és mély és bölcs igazságokkal vannak teli.

"Faszságnak hívják per definitionem, ha valaki nyafog, hisztizik, sajnáltatja magát, mikor tulajdonképpen semmi baja nincs. Mi bajod neked, bazmeg? Semmi. Már úgy értem, azon kívül, hogy egy fasz vagy. Feleség, gyerekek, állás, lóvé, ház, kocsi - mindened megvan. De te csak könnyezel, mint egy kibaszott krokodil. Ezt hívom én fasznak. Ezzel szemben itt vagyok én, barátocskám. Nekem aztán lenne mitől bőgnöm! De nem bőgök. Mert én tartom magam. Mert én férfi vagyok. Nem picsogok, inkább méltósággal iszom."

És esznek! Bekezdésnyi leírásokat kapunk ételekről, elkészítési módjukról. Csipetnyi kvantumfizika, poptörténeti utalások (black metal, Pataky Attila), Star Wars, Ernst Lajos tragikus eltűnése, Petri György és a kocsma, Móricz Zsigmond gyomra, Páger Antal (persze zsidózik), Haynau halála.  

"Móricz Zsigmond eddig bírta az éhezést. Intett Janinak, a pincérnek.

- Töltött borjúszegyet.

- És a sava, művész úr?

- Maga pincér, vagy doktor?

- Azt tetszett mondani, akkor se hozzak semmit, ha térden állva tetszik könyörögni.

- Nem állok térden, tehát hozhatja, Jani úr.

- Máris?

- Nem. Csak a töltött káposzta után."

"Ha résnyire nyitva hagyom a vécéajtót, éppen belátok szarás közben a konyhába." "Az asszony másnap kufirc közben észreveszi, hogy össze van karmolva a seggem." Ilyen első-, második, és sokadik mondatokkal van a könyv tele. Nem tudom, hogy közvetlenül kinek ír (ha van ilyen személy egyáltalán, de jó ember lehet).

forrás: Könyves blog (Valuska Gábor)

Cserna-Szabó András - Veszett paradicsom (Magvető, 2014.)

"Még szerencse, hogy nincsen halál, Bélessy, mert ha lenne, bazmeg, akkor most tényleg elbőgném magam - mondja Müller, és bekapja az utolsó adag véres hurkát."

* tudom, hogy írtam már ezt valahol, és valamikor, de leszarom