2014. október 23., csütörtök

Bakancslöncs

Végy egy kihívást, keverd össze elméd zajos korgásival, aztán süss ki belőle valamit. 
Ráadásul lehet, hogy félreérted a feladatot is, de sebaj, teljesíted a magad módján.
Mert az olyan, hogy ha az ember kihívják, akkor az ember kimegy, mert az bizony becsületbeli ügy.
(vedd észre, 4 db "az" egy mondatban, ez már önmagában Guinness rekord!) 

Ezért is löncs ez inkább, nem lista:

1. Charles Bukowski (Újraolvasni az összes Bukowskit, és írni belőlük egy esszét)


Ha ezt a faszit olvasom, a dolgok valahogy a helyükre kerülnek.
Írásaiban ott az ÉLET, 


mely sivár, örömtelen, vagy éppen olyan apró dolgokon keresztül megfoghatatlanul boldog, amilyen valójában.

Megtudhatjuk tőle például, hogy ISTEN EGY KÉTSZÁZ KILÓS LESZBIKUS NÉGER! 

természetesen a kép csak illusztráció


Bizony, nem kell a dolgokat túlbonyolítani. 



Ami magyar nyelven megjelent tőle (ha jól számolom, ez tizenegy könyvet jelent), már mind elolvastam. Kezdjetek neki ti is! A legújabb hazai megjelenése - Egy vén kujon jegyzetei - volt az első Bukowskim, még 1995-ből a Ferenczy kiadótól.


2. Kurt Vonnegut (Újraolvasni az összes Vonnegutot is, és írni belőlük egy esszét)

Egy Író, mindenek felett.


Hosszú és termékeny, depressziótól sem mentes élet adatott meg neki, műveit átitatja az emberi természet miatti aggodalomtól keserű humor.




Kurt Vonneguttal talán a legszerencsésebb módon ismerkedtem meg, a Bajnokok reggelijén keresztül. Az ötvenedik születésnapjára írt, saját maga által illusztrált, formabontó, keserű humorral átszőtt regénye nagy hatással volt rám, és van ma is, akárhányszor olvasom újra. Amit a kezében tart a fenti képen, az a saját illusztrációja, mely nem csillag, de nem ám! Van egy pólóm, egy ilyen seglyukkal a közepén. Szerencsés helyzetben vagyunk, Vonnegutnak jó kiadói vannak, régebben a Maecenas, újabban a Helikon. Vannak kétnyelvű verziók is. Így megy ez.


3. Thassy Jenő (újraolvasás, de az élet ehhez már azt hiszem rövid)


Újságíró, író, a Szabad Európa Rádió, majd az Amerika Hangja magyar osztályának munkatársa volt. Az irodalom, a könyvek iránt elkötelezett, széles műveltségű, mélyen humanista ember, egy kihalófélben lévő, szelíd és kulturált emberfajta megtestesítője. Sajnos már nincs közöttünk. Életrajzi műveit (Veszélyes vidék; Hátraarc; A botcsinálta amerikai; Egyetlen otthonom), mindenkinek bátran ajánlom.


4. Tar Sándor (beszerezni és elolvasni valamennyi művét, - beszerezni ugyan nem könnyű feladat - de írjon belőlük már esszét az, akinek két anyja van)



Thassy Jenővel ellentétben Tar Sándort az hiszem senkinek nem kell bemutatni. Ösztönös író, a magyar novellairodalom egyik legnagyobbja. A Mi utcánk elolvasása óta keresem és falom a műveit. Ellentmondásos személyiség: zseniális író - és volt III/III-as ügynök. Leleplezését követően valóban a Térkép szélére került. Itt figyel a polcomon a Nóra jön, és a Te következel.


4. Andrea Camilleri összes 



Bakancslöncsöm szintén olyan tagja, akinek valamennyi könyvét szívesen elolvasnám! Az általa teremtett Montalbano felügyelő (amúgy Maigret-hez hasonlóan) eszik, iszik, de még miket!, beszélget, sétál, távkapcsolati magányos, nem veti meg a női nemet, és nem mellesleg kérlelhető és hisztis! 

Kellene találni Camilleri-nek itthon egy jó kiadót, mert mostoha sorsa van ennek a bölcs, öreg talján fickónak.


5. Elolvasni minden izgalmas, új könyet, akár szépirodalom, akár csúnya.

Akiket mindig szívesen olvasok, és egyben jönnek is itthon hamarosan új könyvvel:

Cormac McCarthy - A síkság városai (a Határvidék-trilógia 3. része, Magvető)



Kondor Vilmos* - A koronaőr második tévedése (a Szent Korona-trilógia 2. része, Agave)


*Nyílt titok, hogy kit takar ez a jól-rosszul felépített alteregó. Kíváncsi lennék, miért volt rá szüksége, és mikor jön majd elő a farbával.


6. Kiadót találni Dékány Andrásnak

Aki olvasta annak idején - elsősorban gondolom a még alig szőrösödő seggű fiúk - a Matrózok, hajók, kapitányokat, azt elvarázsolták Dékány András történetei. Napi tízforintos zsebpénzemből mindig raktam félre, hogy meg tudjak venni minden fontos dolgot, ezek közé tartozott a St-i Könyvhét utcai standjain az új Dékány-regény!
Egyszer már megpróbálkoztam az induló lépésekkel, írtam abba a hivatalba amelyikbe kell, hogy megszerezzem a jogokat, de hamar elriasztott a vele járó bürokrácia. Hátha egyszer újra összeszedem a bátorságomat.



7. És végezetül elolvasni az összes - a polcokon vagy az e-könyvolvasón - porosodó régi-új könyvet,

mert mindig többet veszek, mint amit a kapacitásom elbír. A lista véges, de mégis szinte végtelennek tűnik.


8. Óbasszameg, majdnem elfelejtettem: Nyitni egy könyves kávézót. 


Kapcsolódó kép (ami már ott vár az egyik könyvesboltban, csak ma heves szelek törtek rám az utcán, ezért nem mentem el érte):



2014. október 17., péntek

Jeff VanderMeer - Fantomfény

Utáltam majd' minden sorát.

(ha ez a bevezetés nem tetszik, kérlek ne is olvasd tovább, mert a lényeget már úgyis tudod, és nem szeretném még jobban elvenni a kedved)



A Fantomfény a Szellemmadár-biológus, az Igazgató, Kontroll és a Világítótorony őre szemszögéből világít meg pár dolgot a múltbeli történésekből. Ezekből a morzsákból kellene összeraknunk a képet, a miérteket és a hogyanokat. Középpontba állít a fentieken túl még olyan szereplőket, akikkel eddig csak a háttérben ismerkedtünk meg.

Az Expedíciónál még úgy éreztem, hogy tartunk valahonnan valahová, jó játéknak tűnt, hogy pislákoló tudatunkkal kellett felfogni a tudatalattit. Sok kérdést vetett fel, egyet sem válaszolt meg. Nem tudtam meg, mi lakozik a mélyben, még a dolgok formájának ismeretében sem lehetett bízni, a tartalmukról nem is beszélve, azt még sejteni sem lehetett. Rejtelem, rejtelem hátán. 

A Kontroll más tészta, a második rész már egyértelműen felbaszta az agyamat, ez a túlírt, tépelődő, túlmisztifikált írás eljuttatott oda, hogy a válaszokra sem voltam már tiszta szívből kíváncsi. Rejtelem, rejtelem hátán, de izgalom nélkül.

VanderMeer az első író, akit szívből picsán tudnék rúgni. - írtam a Molyon a Kontroll olvasása után, mely mondat előkészítette a sajátos moderációs elvek miatti távozásomat a helyről.

Sajnos a Kontroll-húzta vonatról már nem is tudtam leszállni.

Spoiler nélkül nem tudom elmesélni, milyen megoldások, magyarázatok születtek a Fantomfényben, ezért inkább nem is állok neki.
Válaszokat adagolt ugyan, azokat is patikamérlegen, a hiányérzetem azonban végig megmaradt, becsapva éreztem magam olvasás közben. Természetesen nem kell minden műnek mindent megmagyaráznia, és ahogy Eco mondja, az olvasóra kell bízni a folytonossági hiányok kitöltésének a feladatát. A problémám tehát nem is az igazi válaszok hiánya okozta, inkább egyrészt a misztikus, ezoterikus? köd, amibe VanderMeer az egészet csomagolta, másrészt ezek mértéktelen terjedelme. 

Azt hangsúlyozta, hogy az emberek elvárásai, az emberekbe belekódolt reakciók nem elegendőek az X Térség megértéséhez. Nahát. A nyelv haszontalan kifejezési eszköz. Ami igaz is. De mértékletesebben kellene használni. 

Talán a legjellemzőbb mondata a könyvnek, amit akár mottónak is választhattam volna:

"A szavak gyászos kiábrándulást okoznak, annyira alkalmatlanul fejezik ki a végest, a végtelent.'

Lehetett volna az ötletből feszes, a fenti hiányérzetet nem okozó, jó könyvet csinálni. Három helyett egyet. 

Jeff VanderMeer - Fantomfény (Agave, 2014)

2014. október 11., szombat

Papagáj

... előbeszéd a nyájas olvasónak, egy most éppen kevéssé nyájas írótól ... Miért csak akkor tudok írni, ha nagyon, de nagyon, lent vagyok... Miért kell minden írásomnak a torok - garat - gyomor Bermuda háromszögben (ez háromszög neked? b+, ez egy línea, nem is háromszög) bolyongó rossz ízű, tüskés labdából táplálkozni... Miért nem tudok akkor, amikor boldog vagyok ... Nálam minden kérdés költői, ezért nincs mögöttük kérdőjel. Választ nem igen várok, nem is lenne mire, ha már én sem tudom a választ...

Papagáj (avagy szombat reggeli abszurd) - írta Szergely Butov írása
- Hallottátok a Géza megint hogy járt!
- Mi?
- Ki?
- Melyik?
- Hát a Géza!
- Jaaaa ...
- Naaaa, hogy járt?
- Vett neki a felesége két ara papagájt, egy kurva nagy kalitkában. Az olyan, hogy le kell takarni.
- Mert?
- Az a nappal kel és már hajnaltól krícsál. Tudod már, az a nagy dög - mutatja - vagy fél méter és kurva hangosan krícsál.
- Aha, és?
- Vagy nem is azt vett, hanem de hasonlót. Olyan izét tudjátok már melyiket, amit meg lehet tanítani beszélni!
- Mit?
- Menyétet?
- Petúniát?
- Tuját!
- Azt azt! És most tanítja a tuját beszélni!

Cserna-Szabó András - Veszett paradicsom

"Ebben a fél órában minden megtörtént velem, ami csak az életben lényeges. Mikor megpillantottam azokat az édes, huncut, lágy melleket, úgy éreztem, végre megszülettem. Mikor fickándozni kezdett a leány a sekély folyóban, rögvest szerelmes lettem. Ahogy a nagykönyvben meg van írva: először és utoljára, halálosan. Mikor a fekete fejű és hófehér testű dankasirályok a szépség feje fölött körözni kezdtek, megismertem az Istent. Mikor pedig a fehérnép alábukott a Kis-Szamosban, halfarkával nagyot csapott a vízre, és tovaúszott Szentmiklós felé, nos, barátaim, akkor én meghaltam. Kell ennél több egy regénybe?"


Kurt Vonnegut szerint ahhoz, hogy egy mű kiállja az idő próbáját, mindössze két fontos elemet kell ábrázolnia:

az életet és a halált


És tudjátok, mi különbözteti meg a jó művet a rossztól?


a lélek, a lélek, a lélek*


Hát ebben a kötetben mindezek benne vannak. És még egy csomó minden!





Humor


Cserna-Szabó András könyvei olyanok a számomra, mint tátott szájú falusi gyereknek a kaleidoszkóp.

Nem tudok mit kezdeni azokkal a könyvekkel, amiben nincs - legalább egy csipetnyi - humor. Úgy kell a finom-, vagy harsány-, abszurd vagy bármilyen formája, mint jó ételbe a fűszer! Persze anélkül is fogyasztható, laktató, de nem árad szét az íze a nyelvemen, így - lehet bármilyen megrendítő - mivel nem jut el a lelkemig - élvezni nem igazán tudom.  

CsSzA olyan intenzitással adagolja a marhaságot, hogy a fal adja a másikat!


Írásainak nincs tétje


Tegyük hozzá, hál'istennek. Félre ne értsétek, nem arról van szó, hogy nem nyújt semmit, éppen ellenkezőleg: nem akar mindenáron magvas gondolatokat közvetíteni, nincs küldetéstudata, és főként: nem szenved!

CsSzA már eljutott abba az érett férfikorba, amikor az ember megtalálta az élet értelmét - és rájött, hogy az sajnos buta.


Dramaturgiai fesztelenség


A könyvben minden novella kezdete egy-egy női név. Ez nem fűzi igazán össze őket, inkább csak jó ötletnek tűnik, ami egyfajta sajátos szerkezetet ad. Írásai a kötetben tulajdonképpen nem tartanak sehonnan sehová, de nem is kell nekik, nincs rá szükség. 

A novelláinak előfordul, hogy nincs végük - már a novellaírás szabályai szerint - a csattanó elmarad. Ezért is jó egy novelláskötet, mert az egyik hangulata, színei viszi, löki előre a másikat, így olyanná válik, mint egy verseskötet.


Hasonlatok


Beszarok, milyen jól adagolja őket! Nem tudom, hogy az emberi elme milyen bugyraiból lehet ezeket kihúzni, és egymás mellé tenni:

"Az üvegajtó úgy nyílt szét előtte, mint Mózes előtt a Vörös-tenger."

"Olyan csönd lett, mint egy üres gyufásdobozban."

"Úgy fest a halott tanár arca, akár a megfejt tőgy."


Kolozsvár, fantázia, étel!


Az írások helyszíne többségében Kolozsvár, de ugyanolyan fontos tér Budapest is. A szereplők többségükben lecsúszott, vagy eleve kétes egzisztenciák, írók, hentesek, orvosok, perditák, melyek előfordul, hogy a fantázia szülte író képzeletében kelnek életre.

Itt a kísértetek nem átkot szórnak, és mély kétségbeesésüknek adnak hangot, hanem udvariasan megkérdezik az esti focimeccs eredményét.

Az alteregók isznak, és mély és bölcs igazságokkal vannak teli.

"Faszságnak hívják per definitionem, ha valaki nyafog, hisztizik, sajnáltatja magát, mikor tulajdonképpen semmi baja nincs. Mi bajod neked, bazmeg? Semmi. Már úgy értem, azon kívül, hogy egy fasz vagy. Feleség, gyerekek, állás, lóvé, ház, kocsi - mindened megvan. De te csak könnyezel, mint egy kibaszott krokodil. Ezt hívom én fasznak. Ezzel szemben itt vagyok én, barátocskám. Nekem aztán lenne mitől bőgnöm! De nem bőgök. Mert én tartom magam. Mert én férfi vagyok. Nem picsogok, inkább méltósággal iszom."

És esznek! Bekezdésnyi leírásokat kapunk ételekről, elkészítési módjukról. Csipetnyi kvantumfizika, poptörténeti utalások (black metal, Pataky Attila), Star Wars, Ernst Lajos tragikus eltűnése, Petri György és a kocsma, Móricz Zsigmond gyomra, Páger Antal (persze zsidózik), Haynau halála.  


"Móricz Zsigmond eddig bírta az éhezést. Intett Janinak, a pincérnek.
- Töltött borjúszegyet.
- És a sava, művész úr?
- Maga pincér, vagy doktor?
- Azt tetszett mondani, akkor se hozzak semmit, ha térden állva tetszik könyörögni.
- Nem állok térden, tehát hozhatja, Jani úr.
- Máris?
- Nem. Csak a töltött káposzta után."

"Ha résnyire nyitva hagyom a vécéajtót, éppen belátok szarás közben a konyhába." "Az asszony másnap kufirc közben észreveszi, hogy össze van karmolva a seggem." Ilyen első-, második, és sokadik mondatokkal van a könyv tele. Nem tudom, hogy közvetlenül kinek ír (ha van ilyen személy egyáltalán, de jó ember lehet).

forrás: Könyves blog (Valuska Gábor)


Cserna-Szabó András - Veszett paradicsom (Magvető, 2014.)

"Még szerencse, hogy nincsen halál, Bélessy, mert ha lenne, bazmeg, akkor most tényleg elbőgném magam - mondja Müller, és bekapja az utolsó adag véres hurkát."


* tudom, hogy írtam már ezt valahol, és valamikor, de leszarom


2014. október 4., szombat

Charles Bukowski - Az egyik legdögösebb

Az egyik legdögösebb
platinaszőke parókát hordott

pirosítót és púdert használt

rúzzsal hatalmas szájat festett magának
és a nyaka ráncos volt
de a segge még mindig egy fiatal lányé
és jó lábai voltak.
kék bugyit hordott leszedtem róla
felemeltem a ruháját, és a TV villódzó fényénél
csak úgy állva elkaptam.
ahogy küzdöttünk mindenfelé a szobában
(egy sírt baszok, gondoltam. visszahozom
a halottakat az életbe, csodálatos
annyira csodálatos,
mint hideg olívabogyót enni hajnali háromkor
miközben a fél város lángokban áll)
elmentem.

srácok a szüzeket megtarthatjátok

adjatok nekem szexi idős nőket magassarkúban

akiknek a segge elfelejtett megöregedni.
persze utána lelépsz

vagy nagyon berúgsz

ami ugyanaz.
órákig bort ittunk és tévéztünk

és amikor lefeküdtünk

hogy mindezt kialudjuk
bent felejtette a fogát
egész éjszakára.