Ez is egy olyan könyv, amiben felszívódik - az amúgy is vékony, vagy talán nem is létező - határvonal szép-, és csúnyairodalom között.
Nincs is sok értelme ezeknek a címkéknek (szépirodalom, ponyva) talán csak azért fontosak, hogy el tudjunk igazodni a világban, kényelmes, egymáshoz közel álló cölöpök, hogy ne kelljen nagyot rugaszkodnunk.
Kiváló, és nyugtalanító írás, bemászik a bőröd alá. Nem azzal hat, amivel a fülszöveg riogat, az erőszak itt másodlagos. Az emberi elme bugyrainak megdöbbentő mélységei, kiszámíthatatlan mozgatórugói azok, amik miatt vakaróznod kell, és úgy érzed, itt és most kiismernek. Téged is.
„De egy nap majd megtöröm, rajtaütök, és nem marad energiája az esti küzdelemre, és mellém fekszik. Az éjszaka közepén felé fordulok majd, és hozzásimulok. Ráfonódom, mint egy futónövény, egy kúszó szőlőinda, egészen addig, amíg minden részébe be nem hatoltam, és magamévá nem tettem.”
És ez nem a szexről szól, hajaj, de még mennyire, hogy nem! Élet és halál a tét, a lélek megkaparintása a hab a tortán.
Naplószerűen megírt regény, a két fél sakkjátszmáját, tetteit, elhallgatásait, terelését, gondolatait váltakozva olvashatjuk. Flynn mesterien játssza ezt a játszmát, belénk hasít, és kifordítja a zsigereinket, láttatva azt, hogy hogyan, és miért is cselekszünk.
Mikor, és miért játszunk szerepeket, nem csak a párkapcsolatban, hanem azon is túl, a család hogyan hatol be az életünkbe, és formál azzá, amivé váltunk, a civilizáció milyen mázat rakott ránk, megtalálhatóak vagyunk-e még egyáltalán ez alatt a máz alatt?
A játékot végig kell játszani, sok meglepetést tartogat. Vagy középszerű életet élünk, vagy izgalmasat. Mindenkinek el kell döntenie milyet.
Életjáték.
Nincs is sok értelme ezeknek a címkéknek (szépirodalom, ponyva) talán csak azért fontosak, hogy el tudjunk igazodni a világban, kényelmes, egymáshoz közel álló cölöpök, hogy ne kelljen nagyot rugaszkodnunk.
Kiváló, és nyugtalanító írás, bemászik a bőröd alá. Nem azzal hat, amivel a fülszöveg riogat, az erőszak itt másodlagos. Az emberi elme bugyrainak megdöbbentő mélységei, kiszámíthatatlan mozgatórugói azok, amik miatt vakaróznod kell, és úgy érzed, itt és most kiismernek. Téged is.
„De egy nap majd megtöröm, rajtaütök, és nem marad energiája az esti küzdelemre, és mellém fekszik. Az éjszaka közepén felé fordulok majd, és hozzásimulok. Ráfonódom, mint egy futónövény, egy kúszó szőlőinda, egészen addig, amíg minden részébe be nem hatoltam, és magamévá nem tettem.”
És ez nem a szexről szól, hajaj, de még mennyire, hogy nem! Élet és halál a tét, a lélek megkaparintása a hab a tortán.
Naplószerűen megírt regény, a két fél sakkjátszmáját, tetteit, elhallgatásait, terelését, gondolatait váltakozva olvashatjuk. Flynn mesterien játssza ezt a játszmát, belénk hasít, és kifordítja a zsigereinket, láttatva azt, hogy hogyan, és miért is cselekszünk.
Mikor, és miért játszunk szerepeket, nem csak a párkapcsolatban, hanem azon is túl, a család hogyan hatol be az életünkbe, és formál azzá, amivé váltunk, a civilizáció milyen mázat rakott ránk, megtalálhatóak vagyunk-e még egyáltalán ez alatt a máz alatt?
A játékot végig kell játszani, sok meglepetést tartogat. Vagy középszerű életet élünk, vagy izgalmasat. Mindenkinek el kell döntenie milyet.
Életjáték.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése