M. Nagy Miklós - Ha nem is egy bomba nő

Friss, okos, laza, őszinte írás. 

M. Nagy Miklós műfordító, szerkesztő, az Európa Könyvkiadó igazgatója - félig orosz, félig magyar - könyve a miről is? 

A Szerelemről. 

Szerelemről az orosz nők, az orosz irodalom iránt.

Anekdoták könyve, esszéregény. Rövid, néhol sűrű, többségükben humoros történetek írókról, orosz nőkről, az orosz lélekről, várpalotai, budapesti, frankfurti, és főleg moszkvai helyszínekkel. Narrátornak - a Muppet Show-beli szarkasztikus, itt részeges öregembernek - Armigero-t választva. Ez a kitalált társ, fegyverhordozó lökdösi túl a történeteket a civilizáltság határvonalán, egy introvertált ember másik, vagy igazi arcát is megmutatva. Amit csak írásban lehet.

Újra kedvem támadt orosz irodalmat olvasni. Az orosz irodalom nem csak az, ameddig egy hétköznapi olvasást szerető ember el tud jutni. Bizony van bepótolni való. Nem csak kedvet, hanem rengeteg ötletet is ad M. Nagy Miklós ehhez. 

Kellene egy ilyen könyv, kellene egy ilyen félig magyar, félig "idegen" fickó minden ország irodalmához, olyan, aki életszagúvá teszi, és testközelbe tudja hozni számunkra.

A Modern Dekameron-sorozatban a Huszadik századi orosz novellákat (Noran) M. Nagy Miklós állította össze, szerkesztette. A „Ha nem is egy bomba nő”-ben szereplő írók szinte kivétel nélkül előjönnek ebben a válogatáskötetben is. 

Csak úgy mondom.

drMáriás – Lomtalanítás

... előbeszéd a vélhetően még nyájas állapotú olvasóhoz... drMáriás, alias Máriás Béla nekem első sorban a Jugoszláv Tudósok (későbbiekben Tudósok) alternatív zenei formációt jelenti. De érdemes róla tudni, hogy emellett író, festő is. Gondolom, nem kell bemutatni elhíresült (azóta, sajnos már elhunyt) alkotótársát Bada Dada Tibor költő, festő, pörformert sem. De ha be kell, akkor az ezzel a hiányossággal érintett nyájas olvasó nem fogja a címben említett kötetet kézbe venni. Lévén ezekre a dolgokra, gondolatokra egyáltalán nincs affinitása. Ez egyébként nem hiba, csak annyi, hogy a továbbiakban nincs miről beszélnünk, tehát a cikkem továbbolvasása számára felesleges. Szóval ők ketten azok közé az emberek közé tartoztak, aki nem illeszthetőek sem a budapesti alternatív értelmiség, sem más városaink avantgárd csoportjaihoz. Ebből következően minden megnyilvánulásuk még a „standard” alternatív szcénához képest is meghökkentő, megbotránkoztató, sokkoló, gyomrot kavaró satubbi, satubbi. Akinek még is kedvet csináltam, keresse meg Bada Dada két legjobb művét és hallgassa meg a Tudósok zenekar előadásában. Egyik a „Szabó Rozáliát agyonbaszta a villám”, a másik pedig a méltán népszerű „Apa kocsit hajt” című szám, megfelelő hangulatot tud teremteni az ismertető elolvasásához. Elöljáróban szerintem ennyi elég is lesz, nézzük a kötetet…

Nem sokan mertek hozzányúlni akár ismertető szinten ehhez a 2004-ben napvilágot látott kötethez, ilyeneket olvastam, hogy ez regény lenne, meg hogy szociohorror lenne. A Lomtalanítás nem regény, hanem lazán kapcsolódó egy-kétperces történetek összessége. A novellák közös pontja, hogy a szereplői minden esetben egy lepukkant pesti körfolyosós bérház valamelyik lakásának lakói. A kötet minden lapja kimeríti a 18+-os kategóriát, de kétszeresen is ... Két irányból is közelíthetünk az írásokhoz…

Egy, ha szociológiai értelemben nézzük, akkor ez a kötet a mélyszegénységből eredő kilátástalansággal és kísérőjelenségeivel szembesít. Ezek a családon belüli erőszak minden formája, a drogfogyasztás, a prostitúció és az arra kényszerítés, a kiszolgáltatottság, az elesettség, a kiüresedettség, az öngyilkosság és az elképesztő emberi nyomorúság. Sajnos minél szegényebb valaki, annál kegyetlenebbül bánik el azokkal, akik nála kilátástalanabb helyzetben vannak. Mert csak velük teheti meg… Ez bármely jó érzésű embernek önmagában véve is szívszorító és gyomorforgató kell, hogy legyen. Azt gondolom, sajnos elegendő a főváros egyes kerületeinek „megfelelő” részein sokat előfordulni ahhoz, hogy az ember immunissá váljon. Immunissá a kellő mennyiségű üszkös láb, a saját termékében fekvő részeg, vagy vérző ember, az intoxikált, vagy a kattogva őrjöngő drogos, az utcán tisztálkodó megsunázott tini prostituált látványára… Szóval sajnos (és pokoli szomorú ez) ebben a tekintetben újat nem tudott mutatni nekem a szerző. Viszont tény, hogy így csokorban összeszedve még nekem is meghökkentő tudott lenni, ha meg nem is rázott.
 
Kettő, a történetek sokszor eltúlzottan naturálisak, és - vagy szürreálisak egyszerre. Patakokban folyik a sperma, de valami igazán beteges módokon. Egészséges gerjedelemből táplálkozó nemi aktussal nem igazán találkozunk. A szereplőkben valahogy furcsán kapcsolódik az erőszak, az uralni vágyás fogalma a szexuális kielégülés kényszerével. Ettől ez az egész egyrészt emberi, de nagyon beteges… Számukra teljesen bagatell egy erőszakos cselekmény, nemi erőszak, vagy sok esetben egy aktust követő gyilkosság is és ez alól alig van kivétel a lakók között. A szerző tényleg minden palettáját felvonultatja a naturalizmusnak, de nem pornográf módon. Az igazi „munkát” az olvasó fantáziája végzi majd el. A szürreális részekben olyanokat olvashatunk, mint a radioaktivitással gyilkoló mániákus, a szexuális szolgáltatást nyújtó robot, a csecsemő csontvázakat gyűjtő ápolónő, a kórházi hulladék emberi maradványokból készülő leves, a balkonról leugró, összetörő öregasszonyok, akik boszorkány mivoltuk miatt másnapra összeállnak egésszé… Na szóval van itt minden kérem.

Valahogy az Egy és Kettő összege üti egymást. A szürrealitás megjelenése miatt a mű nem egyszerű tényszerű szociológia tanulmány, de még így is kellően realisztikus ahhoz, hogy nagy részét valóságosnak éljük meg. Ennek a kérdésnek a megválaszolására, hogy ez lenne drMáriás írói stílusa, nem tudok vállalkozni, de az bizonyos, hogy a könyve az „ilyet még nem olvastál vazze és nem is fogsz, mert nincs még egy ilyen” kategóriába tartozik!
Köszönetem Petinek, hogy kölcsönadta! Elolvasása sokat segített annak a gyötrő kérdésnek a megválaszolásában, hogy a folyton kavargó gondolataim közül mi számíthat nyomdafesték tűrőnek és mi nem az ... ;-)

Style

Jo Nesbo - Nemeszisz

Mint egy hullámvasút, csak föl és le, jobbra és balra, aztán egy hurok, majd megint egy, átverés, csalás, terelés. 

Többször úgy éreztem, hogy már be lehetett volna fejezni, aztán jött még egy csavar. Majd megint egy. Ennek ellenére Nezbő és Hule tényleg megvett kilóra.

Van itt minden Nesbo jó szokása szerint: gyilkosság, rablás, család, szerelem, félszeg barátság, cigi, kábítószer, egy csipetnyi nácizmus, egy adag cigányromantika, állhatatosság, kétszínűség, alkohol és rockzene.

Gillian Flynn - Holtodiglan

Ez is egy olyan könyv, amiben felszívódik - az amúgy is vékony, vagy talán nem is létező - határvonal szép-, és csúnyairodalom között.









Nincs is sok értelme ezeknek a címkéknek (szépirodalom, ponyva) talán csak azért fontosak, hogy el tudjunk igazodni a világban, kényelmes, egymáshoz közel álló cölöpök, hogy ne kelljen nagyot rugaszkodnunk.


Kiváló, és nyugtalanító írás, bemászik a bőröd alá. Nem azzal hat, amivel a fülszöveg riogat, az erőszak itt másodlagos. Az emberi elme bugyrainak megdöbbentő mélységei, kiszámíthatatlan mozgatórugói azok, amik miatt vakaróznod kell, és úgy érzed, itt és most kiismernek. Téged is.


„De egy nap majd megtöröm, rajtaütök, és nem marad energiája az esti küzdelemre, és mellém fekszik. Az éjszaka közepén felé fordulok majd, és hozzásimulok. Ráfonódom, mint egy futónövény, egy kúszó szőlőinda, egészen addig, amíg minden részébe be nem hatoltam, és magamévá nem tettem.”


És ez nem a szexről szól, hajaj, de még mennyire, hogy nem! Élet és halál a tét, a lélek megkaparintása a hab a tortán.


Naplószerűen megírt regény, a két fél sakkjátszmáját, tetteit, elhallgatásait, terelését, gondolatait váltakozva olvashatjuk. Flynn mesterien játssza ezt a játszmát, belénk hasít, és kifordítja a zsigereinket, láttatva azt, hogy hogyan, és miért is cselekszünk.


Mikor, és miért játszunk szerepeket, nem csak a párkapcsolatban, hanem azon is túl, a család hogyan hatol be az életünkbe, és formál azzá, amivé váltunk, a civilizáció milyen mázat rakott ránk, megtalálhatóak vagyunk-e még egyáltalán ez alatt a máz alatt?


A játékot végig kell játszani, sok meglepetést tartogat. Vagy középszerű életet élünk, vagy izgalmasat. Mindenkinek el kell döntenie milyet.


Életjáték.