Bár sokat szurkálnak a lapokon (a keretet egy betyártörténet adja), mégis hamisítatlanul bájos, finom nyelvezetű, és humorú Dávid Veron-krimivel van ezúttal is dolgunk.
A színhely Veron szülővároskája, Ókanizsa, és szűk környéke. Igazi kamaradarabként ritkán, és csak rövid időre kacsint ki innen a történet, inkább nem a teret, hanem az időt tágítva, a jól ismert szereplőket Csonka Ferkó bandájával, és a betyárkirállyal, a börtönt és a szabadságharcot is megjárt Rózsa Sándorral megbolondítva.
A mozaikokat mindenki ügyesen rakosgathatja olvasás közben, a krimi sajátos szabályai szerint Baráth Kati úgyis sikeresen vet be egy-egy cselt, folyamatosan kavarja és csak kavarja, mint Piszkos Fred.
Veron már nem az a cserfes fruska, az erőszak sem lányregénybe illő, sokkal testközelibb a számára és számunkra.
A háború fenyegetése már ott izzik hátul a történetben, Ferdinánd halott, ferencjóska még nem döntött, a Kossuthtal terhelt magyar szív monarchiahű, ha a rácok megzabolázásáról van szó.
A végén szokás szerint a helyére kerül minden darabka, a szereplők összegyűlnek, és jó misszmárpülként eligazgatják a kedves olvasót.
A Dávid Veron-krimik báját természetességük (szelíd emberségük), hitelességük (a minden részletre kiterjedő alapos kutatómunka, és az árnyalt karakterábrázolás), és csipkelődő, szolíd humoruk adja.
Baráth Katalin - Az arany cimbalom (Agave 2014).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése